Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A honvédelem szervezésében jelentkező problémák. A móri ütközet
az Országos Honvédelmi Bizottmány utasítása szerint fel kellett vennie a kapcsolatot Batthyány kormánybiztossal. 273 A Fejér megyei népfelkelést illetően kiadott rendelkezések nem bizonyultak egyértelműnek; Perczel, Szekulits és Nemegyey egymástól függetlenül utasíthatták Batthyányi. Az intézkedések koordinálása elmaradt, az események drámai sodrában a szabadcsapatok fegyverbe szólítására nem is került sor. A Muraközből visszarendelt Perczel Pápán december 27-én reggel 5 órakor értesült arról, hogy Görgey feladta Győrt, s a Mészáros úton folytatja a visszavonulást. A Csánytól érkezett tudósítás mellett Görgey egy kis „iratkáját" is átvette, melyben Perczel további visszavonulásának útvonala volt kijelölve. A rendelkezés értelmében 27-én Teszért, 28-án Kisbért kellett elérnie. Görgey a visszavonulás utolsó állomáshelyéül Martonvásárt határozta meg. Perczel igen éles hangon mondott véleményt Görgey és törzskara döntéséről: „...azon tudományos úri emberek, kevesebbet látszanak érteni a hadviselethez, mint táblabíráink". A visszavonulás tervéről szólva már aggályait is megfogalmazta: „...vajmi könynyen meglehet, hogy csatlakozásom véle, ha az ellenség mohón törtet előre nem sikerül". 274 Győr feladása után még inkább elmélyültek az ellentétek a két tábornok között. Perczelnek - hadmozdulatai kidolgozásakor - figyelembe kellett vennie, hogy az osztrák erők két oldalról is fenyegetik, nevezetesen: Jelacic I. hadteste és a Zala megyében betört Nugent és Burich parancsnoksága alatt álló katonai egységek. A hadtesthez tartozó Szekulits-dandár Sümegen állomásozott, s három zászlóalja teljesen fegyvertelen, rosszul fölszerelt századokból állt. Perczel és Szekulits állandóan szorgalmazták a „gatyás, bocskoros" honvéd zászlóaljak fölszerelését. De nemcsak felfegyverzésük okozott gondokat, hanem a zsold elmaradása is. Mindezek a zavaró tények nem gátolták a dandár parancsnokát abban, hogy Veszprém és Zala megyékben a népfelkelésről rendelkezzen. Elsősorban Zala megye első alispánját szólította fel a népfelkelés megszervezésére, ugyanis Nugent császári tábornok „kevés ren-
