Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

Nemzetőrök, újoncok, honvédelem

a kormánybiztos azt kérte, hogy a felfegyverkezett önkénteseket azonnal rendeljék Veszprémbe. Zuber és Kossá tudósításából értesült a megyebizottmány Teleki Ádám magatartásáról. A tábornok „árulásáról" szóló hírek annyiban bizonyultak valósnak, hogy megtagadta az ütközet felvételét. A futárok beszámoltak a legénység harci szelleméről is. A Sándor- és Miklós-huszárok, de az Ernő-gyalogezredjelentős része sem értett egyet a visszavonulással, s kijelentették, hogy a „gyalázatukra történt hátrálásukat" folytatni nem fogják, meg akarnak ütközni az ellenséggel.

175 A keszthelyi táborból érkező hírek, az állandó visszavonulás nyugtalanságot idézett elő a megyében. Az ország vészterhes napjaiban a tisztikar tagjai és vezetői nem tudtak változtatni a „táblabíró-világban" megszokott munkastílusukon, tevékenységüket nem hatotta át forradalmi szellem. Határozat határozatot követett, végrehajtásuk azonban nem, vagy igen kismértékben realizálódott. Az önkéntes nemzetőrök összevonása szeptember második felében sem valósult meg maradéktalanul. Csapó József főjegyző, a megyei nemzetőrök kapitánya a Székesfehérvárott összevontak „megnyugtatására" követelte a csákvári és csákberényi önkéntesek berendelését. A felszerelésük biztosítására kivetett rendkívüli adó jelentős részét nem hajtották be. A megyebizottmány ismét elhamarkodott intézkedést léptetett életbe: a szolgabírákat arra kötelezte, hogy az adófizetési kötelezettségüket nem teljesítők vagyonából azonnal árverést tartsanak. Ivánka őrnagy felháborodásának adott hangot, amikor közel 4500 nemzetőrrel a váli táborba érkezett, s a környező helységek sem élelemmel, sem fuvarral nem látták el a hadba vonulókat.

176 Az elmondottak jelezték, hogy a megyei bizottmány, a tisztikar a megnövekedett feladatok kellő mértékű ellátására képtelen. A Székesfehérvár környékén összevont magyar hadsereg ellátása tetézte a gondokat. A magyar táborba utazó István nádor szeptember 17-én a kora délutáni órákban érkezett a városba, ahol csupán az 1180 főből