Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

A honfoglalástól a török korig

Kiliti János személyesen is felkereste Újfalussyt. 1569 tavaszán Thury Benedek palotai várkapitány 40 jobbágyot 4 szekérrel rendelt a vár megerősítésére. A terhek csökkentését kérték, de eredménnyel nem jártak. Batthyány Boldizsár közbelépése sem hozta meg a várerődítési munkák csökkenését. Elkeseredett hangú levélben kérték Polgárdi lakói a földesurat: „nékik jobb volna, ha üket valahogy Palotáiul elválasztaná". A nyugat-magyarországi területek védelme szempontjából oly fontos palotai és veszprémi vár megerősítési munkáiban csökkentést jobbágyainak a földesúr sem érhetett el. Thury Benedek várkapitány mind fenyegetőbb hangon követelte a katonai terhek teljesítését. 1569 nyarán az alábbi tartalmú levelet küldte a községbe: „Te Polgárdi Bíró, hagyom és parancsolom neked, hogy mihelyt ezen levelemet láthatod, azonnal, minden késedelem és mulasztás nélkül húsz gyalog embert és két szekeret küldj, mert ha ezt elhallgatandjátok, bizonnyal elhiggyétek, hogy olyan büntetést szenvedtek, melyet igen csak reményleni sem tudhattok." Fennmaradt „az nagy szegénységben élő jobbágyok" kérelme Batthyány Boldizsárhoz is. 1570 december utolsó napjaiban kelt levelükben felsorolták, hogy 13 szarvasmarhát adtak, 25 forint és 50 dénárt fizettek adóba. De azon különleges kérést, hogy két vizát (rendkívül ízletes halfajta) is küldjenek, teljesíteni nem tudták, annak ellenére, hogy „eleget bolyongtak a Duna mindkét partján érette". A XVI. század második felében rendkívüli terhek nehezedtek a lakosságra. Hol a török, hol a magyar földesúr és katonai hatóságok követeléseit teljesítették. A település békéjét, a lakosság biztonságát ily módon teremtették meg. Polgárdi a Sárvíztől nyugatra fekvő települések között népességét, gazdasági erejét tekintve a jelentős falvak sorába tartozott. Ennek igazolására idézzük a török forrásokat. Az 1570-es években a török földesúr bevétele Polgárdi faluban a gabonatizedekből, a must és más termények tizedeiből meghaladta a 40 ezer akcsét. A székesfehérvári náhije részletes összeírásából már arra is következtethetünk, hogy a lakosság elsősorban gabonatermesztéssel foglalkozott. Búzát, árpát