Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)
A gazdasági fellendülés évszázada
A XVIII. század első évtizedétől bekövetkezett gazdasági fellendülést részben az 1768. évi urbárium is tükrözte. A népesség létszámának, következésképpen a település gazdasági erejének változását a II. József uralkodása alatt végrehajtott népszámlálás fejezte ki. Ezen időszakban 282 lakóházat regisztráltak, s 369 keresztény (református és római katolikus) családot írtak össze. Mindössze egy zsidó család telepedett meg a községben. Polgárdi össznépessége megközelítette a 2000 főt. Az uradalomhoz tartozó Somlyópusztát nem a belterületi lakossággal együtt vették számba. A XVIII. század utolsó negyedében az ott lakók száma meghaladta a 60 főt. Hét évtized alatt tehát megötszöröződött a lakosság. Polgárdi népességét, gazdasági erejét illetően kiemelkedett a környező falvak sorából. Tác népessége 782 fő, Füle lakossága 834. Az ugyancsak a Batthyány család uradalmához tartozó Szabadbattyánban 700 fő, Falubattyánban pedig 509 fő volt a lakosság létszáma. 19 Változások bontakoztak ki a népesség felekezeti megoszlásában. A XVIII. század közepétől a reformátusok mellett megjelentek a római katolikus hitet és az izraelita vallást követők is. A római katolikusok a hitélet gyakorlására kápolnát építettek, s a fülei római katolikus lelkész pasztorálta őket. A római katolikus iskola megszervezéséről a XVIII. században adattal nem rendelkezünk. Az 1781-ben végrehajtott összeírás a katolikus tanulók számáról nem tesz említést, ugyanakkor a református iskolát 125 gyermek (82 fiú és 43 leány) látogatta. 20 A református iskolamesterek a XVIII. század közepétől az alábbiak voltak: Molnár Imre (1751-1762), Gál János (17621763), Gönczi Pál (1763-1764), Visky Mihály (1764-1774), Szentgyörgyi János (1774-1782), Kallós Ferenc (1782-1790), Kiss János (1790-1801). 21 Jövedelmükre csupán következtethetünk; Visky Mihály, aki 70 tanulót oktatott írásra és olvasásra évente 20 forintot, 20 pozsonyi mérő búzát és 30 font sót kapott az egyházközségtől. Kallós Ferenc működése időszakából fennmaradt összeírás csupán annyit rögzített, hogy pénzjuttatásban és természetbeni ellátásban részesült.
