Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

Tóth Tamás polgárdi jobbágy ügyletei (Szakály Ferenc)

mincadot a török kincstár számára. 19 Mindenkit meglepett hát, amikor ez a törökökkel - már-már gyanúsan - jó kapcsolatokat tartó hódoltsági magyar vezető 1578­ban elhagyta hódoltsági lakóhelyét s Nagyszombatban telepedett le, ahol hamarosan nem kevés zavart támasztott azzal, hogy itt is előmozdítani igyekezett a városi unitáriusok ügyét. 20 Eltávozása­kor a budai pasa elsősorban azt nehezményezte, hogy „sem bíró­ságában, sem harmincados voltában számot nem adott, sőt mind a regisromokat is számadatlan elvitte". Ezért arra kérte Ernő főher­ceget, hogy a nagyszombati bírákkal a regisztrumot - tehát a tö­rök vámnaplót - küldettesse vissza, Trombitással pedig fizettesse meg azt az összeget, amelyet, nyilván adóként, a nagymarosiak neki átadtak s amelyet szintén magával vitt. 21 Ez, úgy tűnik, meg is történt, mert a pasa többet a követeléseket nem hozta elő Trom­bitás ügyét is érintő leveleiben. Annál többször visszatért viszont arra az 1300 forintos adós­ságra, amelyet Trombitás Bereck fia Jakab (Izrael) budai zsidónál fedezetlenül hagyott. A nagymarosi kereskedő török portékát (gyömbért, borsot és moharét) vett át, s annak fejében 100 mázsa rezet ígért. 22 Trombitás 1582-ben - ekkor már két és fél esztende­je folyt erről a levélváltás 23 - azzal mentette magát, hogy Jakab­nak házát és szőlejét kötötte le zálogul. E mentséget Ali pasa azért nem fogadta el, mert - mint írja - az elszököttek ingatlanai auto­matikusan a kincstárra haramiának, s így nem szolgálhatnak magánzálogul. 24 Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, a hoppon maradt hite­lező a „megtartás" vagy „megárestálás" - mindkét fél által elősze­retettel és gyakran alkalmazott - eszközéhez folyamodott. Ez úgy történt, hogy a hódoltsági hitelező egy másik, a hódoltságba me­részkedett királyi magyarországi kereskedőre hárította át a kárát; vagy úgy, hogy az illető áruit lefoglaltatta, vagy úgy, hogy őt ma­gát fogságba vetve, az adósság átvállalására kényszerítette. 25 Az egész eljárás azon a meggondoláson alapult, hogy az új károsult ­lévén ugyanazon uralkodó alattvalója - könnyebben perelheti az eredeti adóst kárának megtérítése végett, mint az eredeti, hódolt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom