Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

Tóth Tamás polgárdi jobbágy ügyletei (Szakály Ferenc)

titkolják, mivel nyilvánosságra jutásával semmit nem használnak." „Mindennapi látványosság, hogy a polgárok feleségei elhagyják egykori tanácsbeli, egyébiránt gazdag férjeiket, akikkel eddig éltek, férjhez mennek (a törökökhöz)".

3 Ha Túri elbeszélése - mint minden egyéb tekintetben - túlzónak tetszik is, annyit bízvást elfogadhatunk belőle, hogy a hódoltsági magyar parasztnépesség, különösen a mezővárosok módos paraszt-polgársága, nem idegenkedett a törökkel való együttműködés bizonyos formáitól. Magatartását inkább a várakozás, semmint a rettegés, s még kevésbé az elutasító szembenállás jellemezte. Az együttműködés fő formája és igazi tartalma persze nem a hódítókkal való cimborálás - még kevésbé asszonyaik áruba bocsátása - , hanem a gazdasági együttműködés volt. A megszállás első évtizedeiben a mezővárosi paraszt-polgárság - úgy tűnik: meglehetősen nagy számban - igyekezett beépülni a török hatalmi-igazgatási szervezetbe, hogy az új lehetőségeket kiaknázva gyarapítsa vagyonát. Bár közülük néhányan hűbérbirtokhoz is hozzájutottak azoknak az érdemeknek fejében, amelyeket török uraiknál szereztek,

4 beépülésükre inkább csak a török kincstári igazgatás alsóbb szintjein nyílott lehetőség. Leginkább olyképpen, hogy árverésen, bizonyos summa letételével magukhoz kaparintották egy-egy jövedelemforrás behajtásának jogát.

5 (Hasznuk ilyen esetben a befolyt és a lefizetett összeg közti különbözetből eredt.) Mások, ritkábban, adóbeszedőként vagy vámosként

6 vállaltak állást a török adminisztrációban. De óhatatlanul szoros gazdasági érdek-összeköttetésbe kerültek a hódoltsági magyar kereskedők a helyi török társadalom különböző rendű-rangú árus elemeivel is. Bár a két, egymástól erőszakkal elszakított magyar országrész továbbra is gazdasági egységet képezett, az állandó határmenti háborúskodás folytán a hódoltságon kívüli magyar és a hódoltsági török és zsidó kereskedők közvetlen kereskedését számtalan akadály nehezítette; a kapcsolatteremtés és a kapcsolatfenntartás feladata a hódoltsági magyar kereskedőkre hárult, akik mindkét országrészben - itt magyarként és keresztényként, amott pedig török alattvalóként - mozgássza-