Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

A polgári társadalom konszolidációja

puszta, Adony vonalától északra fekvő területeit. Annak ellenére hogy Polgárdi nem került közvetlenül a románok fennhatósága alá, közeli jelenlétük késleltette az önkormányzat, a képviselő-testület újjászervezését. Közel két hónapon át nem ülésezett a képviselő-testület, augusztus közepétől október elejéig az elöljáróság látta el a román katonaság ellátásával, a közbiztonság megteremtésével összefüggő feladatokat. A román megszálló alakulatok közelsége okozta rémület múltával, október 2-án ülésezett első ízben a képviselő-testület, amelyen H. Földes János bíró elnökölt, a jegyző feladatait a köztiszteletben álló Kreiner Sándor vette át, s a képviselő-testület ülésén megjelent gr. Batthyány Lajos is. A testület a Nemzeti Hadsereg támogatására 150 ezer koronát szavazott meg. A letartóztatott kommunisták, direktóriumi tagok ügyében arra kötelezte az elöljáróságot, hogy „a letartóztatottak... ügyében semmiféle nyilatkozatot ki ne adjon, s azok további fogva tartását javasolja."

96 A polgári társadalom helyreállítását nemcsak a képviselő-testület újjászervezése jelentette, hanem a helyi társadalom önszerveződését kifejező és biztosító egyesületek, társaságok is. A proletárdiktatúra megdöntését követően újjászerveződött a tűzoltóság, az iparoskör, a szövetkezeti dalárda. A megváltozott politikai erőviszonyokat az 1922-ben megalakult kisgazdakör fejezte ki.

97 A nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazda és Földműves Párt 1919 őszétől mind határozottabb befolyásra tett szert a községben. Politikai hatása azt követően vált erőteljessé, hogy a nemzetgyűlés 1920. november 13-án megalkotta a földreform végrehajtásáról szóló törvényt. A földreform végrehajtása az 1918. évi őszirózsás forradalomtól állt az érdeklődés előterében. Azzal, hogy a proletárdiktatúra határozott nemet mondott a földosztásra, a Tanácsköztársaság leverését követően kibontakozó konszolidáció a földkérdést nem kerülhette meg. Nem a radikális, hanem a korlátozott földosztás vette kezdetét; az 1920. évi XXXVI. törvénycikk házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette lehetővé az arra „érdemes" és „gondos" gazdák számára.