Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

Az ember első nyomai

Az ember első nyomai Az időszámításunk előtti évmillió során a vidék lassan betelepült növény és állatvilággal.

2 Mintegy félmillió évvel ezelőtt őket követte az emberiség kisebb-nagyobb csoportja. Legismertebb lelőhely a vértesszőllősi, ahol embercsont maradvány is előkerült az eszközök és a tűzhelynyomok mellett. Ezek az emberek pattintott kőeszközöket, fából és csontból készült szerszámokat használtak. Az állatok vonulását követve nagytestű növényevőket vadásztak (ősló, ősbölény, orrszarvú, stb.), valamint növényeket gyűjtöttek. Tapasztalatok szerint a kor embere inkább a melegvizű források, barlangok, nagy folyóvizek mellett telepedett meg, nem valószínű, hogy a néhány napos-hetes szállások, tűzhelyek nyomát könynyen megtaláljuk Polgárdi környékén. A véletlen folytán ismerjük a közeli csóri és nadapi paleolitikus eszközleleteket. Nagyobb kilátásunk van arra, hogy a késő paleolitikum emlékei előkerüljenek, mert ezek gyakorta találhatók hajdani, vagy mai folyóvizek melletti löszfennsíkokon is (i.e. 20000-10000 között). Az utolsó jégkorszak után, mintegy i.e. 10000-től a Kárpátmedence időjárása szinte a maira fordult. A jégkorszak tundráscserjés világával szemben kialakultak a nagy erdőségek, megjelentek a mai fafajok, elterjedtek a későbbi gyümölcsfák vad ősei (alma, körte, szilva, kökény, dió, mogyoró, gesztenye, szőlő, eper, málna). Az egyenletes időjárás, a megfelelő termés vezette az emberiséget lassan a halász-vadász-gyűjtögető életmódtól a földművelés felé. Ez a földműves kultúra dél felől érkezett hazánkba. A legelső nagy földműves települések a korai neolitikumban, i.e. 65 ezer táján jöttek létre a Tisza-Körös-vidéken. Ez a népesség már állandó falvakban lakott. Házait félig földbe mélyítette, vagy a felszínre építette sárral tapasztott fonadékra. Az állatokat a házak közötti cölöpökkel elkerített karámokban nevelték. A megtermelt növényeket, a magokat fából, lopótökből és agyagból készített edényekben tárolták. Ez a földműves népesség hozta magával a fazekasság ismeretét, szerszámait már többnyire csiszolt kövekből készítette. Ezek tartósabbak voltak, mint a pattintott, töréke-