Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

A polgárdi társadalom kialakulása és fejlődése

került sor (XVIII. törvénycikk), azt módosította az 1886-ban megfogalmazott XXII. törvénycikk. Mindkét törvény megerősítette Polgárdi nagyközség besorolását, s a település a Székesfehérvári járási szervezetbe tartozva felügyeleti hatósági jogkörét a járási főszolgabíró gyakorolta. A vármegyével is a főszolgabíró közbeiktatásával érintkeztek, s a járás első tisztviselője volt az első fokú közigazgatósági hatóság és a kihágási bíró is. A törvények „korlátai" között a nagyközség önkormányzatának hatáskörébe tartozott a szabályrendelet-alkotás, a település törzsvagyona feletti rendelkezés és a községi adó (pótadó) kivetésének joga. Hatáskörébe tartoztak mezei- és tüzrendészeti kérdések, valamint a szociális ügyek, amennyiben a község, mint politikai testület elemi iskolát tartott fenn, döntött az elemi népiskolai oktatás személyi- és gazdasági ügyeiben is. Polgárdi képviselő-testülete 1888. október 30-án fogalmazta meg szervezeti szabályrendeletét. A lakosság létszáma meghaladta a 3400 főt, területe pedig a 13000 kataszteri holdat. A nagyközséghez a következő külterületi lakott helyek tartoztak: Belmajor, Felsőmajor, Lászlómajor, Nagycséripuszta, Kiscséripuszta, Lajosmajor, Erzsébetpuszta, Alsósomlyó és Tekerespuszta. Képviselő-testülete 40 főből állt; felét - 20 tagot - a legtöbb adót fizetők (virilisek) alkották, további 20 főt pedig a választójoggal rendelkező lakosok közül választották. A képviselő-testületnek hivatalból volt tagja a bíró, a törvénybíró (helyettes bíró) az esküdtek (tanácsbeliek), a jegyző, a pénztárnok, a közgyám és a községi orvos. Szabályrendeletben rögzítették az elöljárók fizetését: a községi bíró évi fizetését 150 forintban, a törvénybíróét 100 forintban határozták meg. A jegyző a természetbeni javadalmai (lakás, kert, tűzifa, szántóföld és rétilletmény) mellett évente 400 forint fizetést kapott. A kisegítő személyzethez tartozó kisbíró járandóságát 70 forintban, az éjjeliőrökét pedig 35 forintban határozták meg. A szabályrendelet megalkotásának időszakában Szokó János töltötte be a bírói tisztséget, s a vezetőjegyző feladatait Schwaiger Ferenc látta el. 1885-től Dékány István a községi bíró, a törvénybíró Sz. Molnár István, a pénztárnok Földes Szabó Já-