Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

Az állami tanítóképzés

művelési szakkört. Népi tánccsoport és színjátszókör alakult. Ez is a népművelési munkára irányuló képzést szolgálta. „A Vörösmarty Emlékbizottság által szervezett megyei szavalóversenyen Gergye Éva első helyezést ért el."

82 A tanulmányi versenyen Paján Eszter a megyei, Bévárdi Éva és Balajki Edit az országos döntőbe jutott. Kéthetenként megjelent az Ifjú Tanító című iskolai faliújság. Főszerkesztője: Paján Eszter, szerkesztők: Pintér Erzsébet, Sztricskovics Klára, Győrök Rózsa, Gajdó András, az őket segítő tanár Karczagi Gyula, A tanítóképző igazgatósága jó kapcsolatot tartott a gyakorlóéves tanítójelöltekkel. Negyedévenként konzultációra hívták őket. A felmerülő módszertani, tanítástani problémáikra itt kaptak választ a jelöltek. A tanév végén 72 tanítójelölt hagyta el az intézetet, s kezdte meg gyakorlóévét. A tanítójelölteket központi irányítással helyezték.ki nagyobb, jól működő általános iskolákhoz. Óráikra előre elkészített vázlattal kellett készülni. Általában egy héttel előbb kellett az óravázlatokat elkészíteni, s bemutatni az iskola igazgatójának. A vázlatok a tanítóképző útmutatása alapján - ahogyan ezt ott megtanították - készültek. Legtöbbször színes irónnal. Minden vázlatban szerepelnie kellett a tábla képének. A tanítójelöltek havonta egyszer utazhattak el állomáshelyükről igazgatói engedéllyel. A tanítóképesítő vizsgára folyamatosan készülni kellett. A felkészülés naprakészségét az igazgató ellenőrzési körébe utalta a tanítóképző. A képesítő vizsgáig a jelöltek közel 1200 órát tanítottak. A folyamatos tanulást az igazgatóknak negyedévenként jelenteni kellett. A képesítő vizsga továbbra is írásbeli és szóbeli részből állt. Ezt előzte meg a vizsgatanítás. Mindegyik vizsgabizottság előtt zajlott. 1956 nyarán 20000 Ft-os költséggel felújították, kívülről tatarozták a tanítóképző épületét. A gyakorló általános iskolát a tanév indulására 40 fős napközi otthoni csoporttal bővítették. A középfokú tanítóképzés felett ismét megkongatták a vészharangot. Az 1950:42. és 43. tv. alapján szervezett tanítóképzést elavultnak ítélte meg a minisztérium. Úgy tünt, hogy a reform elodázhatatlan. Felmerült a gondolat, hogy a tanítójelöltek a gyakorlóévet az intézetben töltsék, a tantárgyak anyagának és az óraszámok megválasztásának szempontjai a gyakorlati és kiegészítő, valamint az általános műveltség követelményei legyenek. Úgy látszott, hogy a főiskolai szintű tanárképzés megoldása elodázhatatlan. Az Oktatási Minisztérium a 8531-44/1956. VI. sz. ügyiratában véleményt kért a tanítóképző igazgatójától a tanulmányi idő átmeneti feleme-