Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

Az állami tanítóképzés

tottak előadásokat Sárbogárdon és a környező falvakban. A preparátor szakkörben főleg fiúk vettek részt. 50-60 madárprepatárummal gyarapították a biológia szertárt. A közeli őrsi halastavak madárvilágából minden faj kés alá került. A 100 literes akvárium az iskola aulájába vitte be a természetet. A Perlaki házaspár és Újvári Lajos megyére szóló tornabemutatót szervezett. Hasonló sikert hozott az énekkar is Niehl Vince vezetésével. A személyi és tárgyi feltételeiben működése közben kiépülő intézet tanulóinak létszáma négy év alatt csaknem megkétszereződött. Ezt szolgálta az időközben létesített diákotthon is. Részben a vidéki, másrészt a Székesfehérvárról áttelepített tanulóknak adott otthont. A diákotthon építésébe Hadfi Tibor igazgató és Prigl Ferenc, a 72/3. sz. Építőipari Vállalat főmérnöke közötti (1952. június 2-án kötött) szerződés alapján a diákok is három-három heti időtartamra bekapcsolódtak a nyári szünetben. A létszám az 1954755-ös tanévben elérte a 136 főt. A tantestület mindent megtett a működési feltételek javításáért. Azonban minden erőfeszítés ellenére ez túl sok kívánnivalót hagyott maga után. S mindez meglátszott a tanulmányi eredmény és a színvonal alakulásán is. A mindenkori tanítóképzős osztályok tanulóinak fele szociális szempontból hátrányos helyzetből indult. A vidéki tanulók jelentős hányada részben osztott vagy osztatlan iskolát végzett, kulturálisan elszigetelt tanyai, külterületi környezetben nevelkedett. A legtöbbjük nyelvoktatásban sem részesült, matematikai alapok nélkül küzdöttek a tanulással. Mutatja ezt az is, hogy az első év végén a tanulók 10%-a bukott meg. A 104 tanulóból év végére 79en maradtak, több mint egyötödük lemorzsolódott. Jelentős segítséget kaptak a tanulók a szállás és utazási költségek térítéséhez, sőt még ruházkodásukat is támogatták. 1952 novemberében 4900, 1953 októberében 1200 Ft összegben kaptak szállástérítést. Rendszeres volt a pénzjutalom is. A sok segítség ellenére az 1952/53-as tanév első negyedében az iskola tanulmányi átlaga 2,59; a 110 osztályozott tanulóból 16 elégtelen, 29 elégséges, a tanulók 40%-a gyenge teljesítményt nyújtott. Az 1953/54-es tanévben - a képző teljes kiépülésekor - is utolsó évfolyamos osztályból már csak egy volt eredménytelen előmenetelű. A négy év alatt a tantestületnek sikerült felszámolni a korábbi hiányosságokat. Azonban a tanárok magas túlórája további terheket rótt a tantestületre. „1953 végén Ruttkay István igazgatása alatt álló testület 14 tagjá-