Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

Az állami tanítóképzés

osztályának szervezésére ad engedélyt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, amely helyi tantervvel működik. A székesfehérvári tanítónőképzőre más sors vár. A városban működik egy leánygimnázium, így nincs szükség másik gimnáziumra. Ezért javasolják a tanítónőképzőt óvónőképzővé alakítani. Végül is pedagógiai gimnázium lett a tanítónőképzőből. Feladata lesz az általános iskolák alsó tagozata számára, illetve óvodák számára nevelőt képezni. így a pedagógiai gimnázium mellé nyolcosztályos gyakorló általános iskolát, illetve napközi otthonokkal ellátott mintaóvodát kell szervezni. A megvalósulás a következőképpen alakult. 1949. őszén két I. osztállyal megnyílik a pedagógiai gimnázium tanítónőképző tagozata, amelyhez négytanerős teljesen osztott gyakorlóiskola társul I-IV osztályos alsó tagozattal. A korábbi év tanulólétszáma emelkedett, a tanítási feltételek viszont nem követték ezt az emelkedést. A háborús károkat lassan, de helyreállították, az egyéb felszerelések azonban hiányoztak. A tanítás tartalmában is változás következett be. A III. és IV. osztályokban líceumi tantervek, a pedagógiai gimnáziumban helyi tantervek szerint tanítanak. A tanulók minősítése az eddigi 4 osztályzat helyett 7 osztályzattal történik. A „mindennapi kérdések" órája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Helyette gazdasági és társadalmi ismereteket tanítanak. Egy órát a diákönkormányzat helyi problémáinak tárgyalására fordítanak. A tartalmi változásokat személyi változások is követték; 1950-ben Dósa Pál kapott igazgatói megbízatást. 1949 őszén szervezett pedagógiai gimnázium a tanítónőképző megszűnését jelentette. A pedagógushiányt nem tudták megoldani a gimnáziummal. Ezért az 1950-5l-es tanévben újra visszaállítják az ötéves tanítóképzést. Az Elnöki Tanács 1950. évi 43. sz. tv. rendelete a tanítóképzés színvonalának emelésére létrehozta a gyakorlóévet. Az I-IV évben elsősorban elméleti képzést kapnak a tanítójelöltek. A gyakorlatban azonban II. osztálytól folyamatosan hospitáltak; III-IV. osztályban pedig tanítási gyakorlatokat végeztek úgy, ahogyan ezt a tanítónőképzőben az ezt megelőző években végezték. A hospitálások elsősorban lélektani megfigyelésekre épültek. Párhuzamosan haladtak a lélektan tantárgyban tanultakkal. A hospitálások a IV év végéig megmaradtak. A III-IV osztályban a megfigyelés szempontja neveléselméleti, didaktikai és tanítás-módszertani kérdések köré csoportosult. A hospitálásokkal egyidőben folytak a tanítási gyakorlatok. Egy osztályt két tanításgyakorlati csoportra bontottak. A