Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

A tanítóképzés az államosításig

az intézet vezetősége Wickenburg Mária Márka grófnő, Kisberk Imre perkátai plébános és Potyondi Józsefné tanítónő áldozatos munkáját, akik az V. éves növendékeknek tartottak előadást. Az esztétikai nevelést szolgálta a nemes nőies ízlés kialakítása, a házias, szerény és mégis „az új idők igényeit megértő és a korral haladó leányízlés nemesítése".

54 Az esztétikai neveléshez újabb lendületet adott a frissen megjelent líceumi énekeskönyv, melyből az újabb népdalgyűjtemények sok-sok gyönyörű ritmus- és dallamvonalú magyar hangulata árad. A zenei nevelés csúcspontját a karének jelentette. Az év folyamán feldolgozták: Palestrina: Jöjj el Szentlélek, Calligaris: Hogyha Hozzád járulunk, Halmos: Szűz Mária gyászvirág, Kodály: Áve Mária, Halmos: Magnificat, Bárdos: Himnusz Szent Ceciliához, Bárdos: Áldott Szent István, Kodály: Lengyel László, Cherbizni: Bűvös ének, Bartók: Este a székelyeknél, Hermát: Boldogasszony Anyánk című dalműveit és székely népdalokat: Napom, napom, Kicsi madár, Ez a kislány mind azt mondja, Bárcsak engem valaki, Keresztúri saláta.

55 Ebben az évben különös szeretettel válogatták a székely népdalokat műsoraikba. Ezzel is köszönteni akarták a nagy eseményt, a gyönyörű, megszentelt melódiákkal a „visszatért drága Erdély földet". Úgy érezték, hogy a szépséges dalok szárnyán összetalálkozott „a lelkünk székely testvéreinkkel". Minden dal talán meleg kézszorítás volt, vagy egy virágszál, melyet bokrétába kötve együtt ajánlottak fel Boldogasszony Anyánk tiszteletére, együtt dalolták az örvendetes valóságot: „hazatértünk, megáldott a csiksomlyói Szűz Mária".

56 A gyakorlati képzésben új elemként szerepelt a líceumi osztályok pedagógiai gyakorlata. A III. évfolyamosok óralátogatásokat végeztek a különféle nevelő és oktató intézményekben. Megfigyeléseik a gyermekek tanulmányozására irányultak. Látogattak a gyakorlóiskola I-IV. osztályaiban, az elemi iskolai osztályokban, a polgári iskolában és a városi kisdedóvóban. Megfigyeléseik a gyermeki lelki világ tanulmányozására irányultak. „A fejlődési korok sajátos lelkivilágát, a serdülőkor egyes jellegzetes megnyilvánulásait maguk szemlélhették, és sok esetben érdeklődéssel vitatták meg a felmerült problémákat. Minden iskolatípus látogatása után valamely növendék egy előadásban foglalta össze a látogatás eredményét, így általános kép vésődött be lelkükbe a megfigyeltekről, s az egyes korokról is."

57 A tanítónőképző IV. osztályában a megszokott rend szerint folyt a munka. Az osztályban csak 22 tanuló volt, így gyakran sorra kerültek a