Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

A tanítóképzés az államosításig

Mária-szoborhoz gyűlt össze a tanulóifjúság a 11 órai szünetben közös imára. így tanították meg, hogy drága kincs a hit, amely tűrni és remélni tanít.

48 A hazafias nevelést szolgálta az önképzőkör keretében hallgatott előadás-sorozat. Említésre méltó Jávor Stefánia V. éves növendék, aki tehetséges önképzőköri elnök volt, s „ügyes tisztikarával" jól működtette és vezette a kör munkáját. A tantestület tagjai sokat tettek a tanítónőjelöltek szociális és kreatív neveléséért. Megtanították őket másokért élni és mások helyzetét átélni. Fontosnak tartották az egymás iránti megértő és kíméletes szeretet szükségességét, amely nélkül a közös iskolai élet is csak szenvedés. Ennek legelemibb külső megnyilvánulási formája az udvarias, finom modor. Az esztétikai nevelésben visszanyúltak a „régihez". „Vissza az öltözködésben a magyar formaruhához, vissza a régihez, s vigyük be újra a régi nagyasszonyok virágkultuszát modern lakásainkba, iskoláinkba!"

49 A zeneművészeti nevelésben a legfőbb gondot a magyar népdalok ápolására fordították, ezzel kívánták szolgálni a nemzeti művészetet, a kedélyvilág szempontjából szükséges nevelői feladatot. A tanítás elsajátításában a már jól ismert és régebben is járt úton haladtak simán, zökkenőmentesen. Bőven foglalkoztak a valláserkölcsi neveléssel, az e téren jelentkező tanítói feladatokkal, a gyakorlati kántorképzéssel. Újat jelentett viszont a líceumi rendtartás, a tanterv és az általános utasítások megjelenése. Mindez a tanítónőképzést is színesebbé tette. Külön gondot okozott a tanári testületnek, hogy a líceum első osztályába érkező tanulók más-más alapokkal érkeztek a polgári iskolából, s más volt a felkészültségük a gimnáziumból érkezőknek. S ez valamennyi tantárgyban éreztette hatását. Az első osztályban tanító nevelőknek jelentős kompenzáló munkát kellett végezniük, hogy az év végére eltűnjenek a különbségek! Mindjárt a tanév első napjaiban keresték az eltéréseket. Az volt a tanári testület elve, hogy „csak ismert nehézségekkel tudunk megküzdeni, csak a megvilágított úttest akadályait kerülhetjük ki".

50 Ezt a célt szolgálták a növendékek írásbeli dolgozatai, a gyakorlati képzés, a vetített képes előadások és a tanulmányi kirándulások. Gyakorlati képzésben elsősorban a tanítónőképzősök vettek részt. A III, évesek hospitálási szempontjai a lélektan témaköréhez kapcsolódtak. A IV. éves tanítónőjelöltek gyakorlati képzése a hospitáláson túl - ami évi 6-8 alkalom volt - a tanítási gyakorlat volt. Az év folyamán 23 mintatanítást hallgattak meg, melyeket