Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Előszó (Habsburg Ottó)

Előszó A magyar történelemnek egy rendkívül érdekes, de kevésbé ismert fe­jezete az a helyzet, amely az első és a második világháború között ala­kult ki. Trianon a magyarság nagy tragédiája volt. Nem volt a világon egyetlen egy ország sem, amelyet olyan mértékben megcsonkítottak, mint Magyarországot. A győztes hatalmak vak dühe hazánkat annyira szétdarabolta, hogy egyeden régi határa sem maradt meg. Ennek óriá­si pszichológiai hatását mind azok a viharok fejezik ki, amelyek jel­lemzőek voltak az 1919-es kommunizmusra és a Horthy-korszak első szakaszára. Ami azután következett, az egy fonák helyzet volt, hiszen az ország királyság volt, király nélkül és egy tengernagy uralta, tenger nélkül. A politika ugyan még élt a múlt nagyságának emlékéből, de ténylegesen már nem tudott megfelelni kora követelményeinek. Ebben az időben a magyar alkotmány kérdése élő probléma volt. Egyesek hittek a jogfolytonosságban, hittek a Szent István-i elvekben, és egyszerre akarták helyreállítani a királyságot, és egyben egy szociá­lisan igazságos rendszert akartak létesíteni. Mások az uralkodó rend­szert támogatták ugyan, de csak a múlt formáit akarták fenntartani, de tartalmától mindinkább eltávolodtak. Ennek az lett a végzetes kö­vetkezménye, hogy mindinkább belesodródtak a szélsőségek vonzás­körébe, ami a magyarság tragédiájához vezetett. Ezen irányzat ellen a felejthetetlen Teleki Pál miniszterelnök drámai öngyilkosságával tilta­kozott. Ebben a sorsdöntő időben az alkotmányosság és a Szent István-i el­vek képviselői politikai szerepet vállaltak. Ellenezték az uralmon lévő rendszert, és védték a demokratikus elveket a totalitárius irányzatok­kal szemben. E megmozdulásnak egyik oszlopa a legitimista mozga­lom volt, amelynek élén olyan személyiségek állottak mint Apponyi Albert, Károlyi József, Csekonics Iván, Sigray Antal, Griger Miklós, Zichy János, Rassay Károly és a későbbi időkben Eckhardt Tibor, a kisgazdák vezetője. Az ellenzékből együttműködtek a Peyer Károly és a Kéthly Anna vezette szociáldemokratákkal. Ebben a körben Károlyi József diszkrét, de nagyon is döntő szerepet töltött be. Igazi gentle­man volt. Kiállt elvei mellett, egész életében képviselte őket, ugyan­akkor nem törekedett nagy publicitásra. Ezen mozgalomról mostanáig keveset tudtak. Napjainkban indult meg az érdeklődés, amely több történészt késztet egy olyan korszak

Next

/
Oldalképek
Tartalom