Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Visszaemlékezések Károlyi Józsefre

csánatkérő levelet írtam neki. Válaszolt, és abban inkább vigasztaló, mint megbocsájtó sorokat írt, mivel hogy tudja, mennyire szerettem én is a kis Shagiát. Ezek azok az így leírva sokat nem mondó ifjúkori emlékeim. De az akkori körülményekbe ágyazottan talán magyarázzák és hitelesítik Károlyi József grófról megfogalmazott gyermekkori emlékeimet és azok alapján karakteréről kialakított véleményemet. Az én családomban még gyermekeim sem ismerik az itt leírt történelmi hátteret. Részükre talán ez az érdekesebb. Bizonyára vannak ilyenek a Károlyi Györgyék famíliájában is. Izinger Pál Emlékbeszéd gróf Károlyi József felett Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bágyadt sugarakkal búcsúzó nyár utolsó napjaiban egy gyászhír terjedt el: meghalt gróf Károlyi József! A halál, az elmúlás észlelete mindig megállít bennünket egy pillanatra; de azután napirendre térünk felette és közömbösen tovább megyünk gondjaink útján, mert a halált valami természetes jelenségnek tartjuk, amely megrendülést és mélyebb nyomokat csak akkor hagy bennünk, ha az örökre távozót a verség vagy más benső kötelék csatolta hozzánk. Ez a halálhír azonban mindnyájunkat megdöbbentett; arcunk elkomorult, szemeinkbe könnyek szöktek, bensőséggel szorítottuk meg egymás kezét, és egy általános gyász fájdalma ülte meg a lelkeket. Vajon, mi volt ennek az oka? Mi a lélektani megfejtése annak, hogy ebben a városban, ebben a vármegyében mindenki, kicsiny, nagy, fiatal, öreg, nő és férfi úgy érezte, hogy elvesztett valakit, aki és akinek az elmúlása mindenkinek veszteség? Ilyen gyász csak kivételes emberek elmúlását kíséri, akiknek az élete nemcsak a maguké, nem is csak a családjuké, hanem a közéleté, amelybe tartozónak érzi magát mindenki.