Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Visszaemlékezések Károlyi Józsefre

hoz. Mesélte, hogy a Kaplony nemzetség a történelem során több ágra szakadt. Egyik ága Nagykárolyban (Kaplony mellett) maradt, és felvette a Károlyi nevet. Másik ága valahol Szatmárban Becsre került, és felvette a Becsky nevet. Mondta, hogy él valahol egy idős „nemzetes asszony", aki - már nem tudom apai, vagy anyai ágon rokona a Károlyi családnak, így neki is. Úgy emlékszem kétszer is bejelentette étkezés alatt, hogy aznap vagy másnap elmegy és meglátogatja „a nemzetes aszszonyt". Hazajövet beszélt is a látogatásról, de hogy mit, már nem emlékszem. A nemzetség ősi foglalását nagy becsben tartotta. Károlyi Mihály gróf elkobzott ősi vagyonának ráeső részösszegéből mindenekelőtt Degenfeld gróftól - megvásárolta az ősi birtokhoz tartozó, és az ömbölyi erdővel szomszédos Kisömbölyt és a ma már természetvédelmi területként védett fényi erdőnek Magyarországra eső részét, ami szintén határos az ömbölyi erdővel. Ugyanennek a pénznek felhasználásával vette meg később Somogy megyében Vityát és a Balaton mellett Lesencetomajt. Úgy tudom, nem szűnt meg támogatni féltestvérét Károlyi Mihályt sem. Egy emlékezetes gesztusa is csatlakozik - legalább is közvetve - az ősi foglaláshoz, Karulyhoz, illetve a Karuly madárhoz: édesapám nagy dohányos volt, de sodorta a cigarettákat, a dohányt és cigarettapapírt könnyű pléhdobozban hordta. Egy alkalommal étkezés után, amikor édesapám cigarettára akart gyújtani, ő zsebébe nyúlt és egy szép ízléses kis ezüst dohányszelencét, rajta kis arany „Karuly madárral" mosolyogva nyújtott át azzal, hogy „használja néha ezt is". Ez az emlék megúszta valahogy az idők viharát. Ma is szeretettel őrizzük. Engem, úgy éreztem mindig szeretett és figyelte fejlődésemet. Élete végéig Palkónak hívott és tegezett. Figyelmének és szeretetének néha kézzelfogható jelét is adta. Tudta, hogy szeretek fényképezni tájat, állatokat, kedvenc lovainkat édesapám régi rendszerű gépével. Egy alkalommal még gimnazista ko-