Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)
Visszaemlékezések Károlyi Józsefre
De közbeszólt a történelem: jött az 1919-es Tanácsköztársaság, a román megszállás, majd Trianon és minden - minden alapvetően változott meg. A románok 1923 októberéig Pilisújtanya kivételével az egész volt karulyi uradalmat megszállva tartották. Csak a „kicsatolás"-nak nevezett részleges határkiigazítás során került újra Magyarországhoz 1923. október 20-án az uradalom egy része Zsuzsannamajorral együtt. Román és magyar kultúrmérnökök hónapokon át dolgoztak a határkövek helyének meghatározásán, majd lerakásán. Az elvégzett munka szentesítését Románia, Magyarország és a győztes hatalmak képviseletében Franciaország és Olaszország miniszteri jogkörrel felruházott megbízottjaiból álló bizottság végezte. Ez a nemzetközi bizottság a Karulymajorban lévő grófi vendégszobákban lakott, és Zsuzsannamajorban a mi asztalunknál, a mi ebédlőnkben étkezett néhány héten át. Feltehetően praktikus oka lehetett ennek a megoldásnak: Karulyban az egyedül álló vendégház könnyen és jól biztosítható volt; a magyar delegátus Dietrich volt sorhajókapitány nem Karulyban, hanem a mi vendégszobánkban lakott; édesapám románul, olaszul és németül jól beszélt és nagy helyi ismerete is volt. Az étkezések oldottabb légkörében - tolmács nélkül - mindenki mindenkivel véleményt cserélhetett. Különösen előnyösnek bizonyulhatott az erdélyi szász származású Dietrich és édesapám román nyelvtudása (az asztalfőn édesanyám, jobbján a francia, balján a magyar delegátussal, aztán a román megbízott Dimitrescu tábornok, mellette édesapám, majd a magyar kultúrmérnök és az asztal végén én a 10 éves szemlélő...). Ez az előny gyakorlatilag azt jelentette, hogy Zsuzsannamajor és a vele szomszédos jó néhány ezer hold értékes terület visszakerült Magyarországhoz. A határ ma is Karulytól 1 kilométer, Zsuzsannamajortól (ma Ömböly község) 2 kilométer távolságra húzódik.
