Károlyi József gróf: Madeirai emlékek; Károlyi József gróf, a politikus - Fejér Megyei Levéltár közleményei 20. (Székesfehérvár, 1996)

Károlyi József beszédeiből

Károlyi József emlékbeszéde Wekerle Sándorról Székesfehérvár, 1921. október 3. Szomorú kötelességet kell teljesítenem. Elmúlt közgyűlésünk óta vármegyénknek egy nagy szülöttje költözött el az élők sorából. A régi Magyarország utolsó miniszterelnöke augusztus hó 26-án elhunyt. Fényes pályafutása a nagy nyilvánosság előtt folyt le úgy, hogy annak részletezése feleslegesnek tűnik fel előttem. Gyors előmenetelét és nagy sikerét saját, nagy egyéni kvalitásának köszönhette ... Ha visszatekintünk az ő nagy pályafutására, önkéntelenül eszünkbe jut a mai idők mostohasága és sivársága, ha elgondoljuk az ő nagy pénzügyi és közgazdasági tudását, mely az osztrák-magyar valuta megalakításában csúcsosodik ki, és azt összehasonlítjuk a mai korszak szárnypróbálgatásaival és pénzügyi kapkodásaival, úgy megmérhetjük, hogy mit vesztettünk őbenne és mennyire nélkülöznünk kell az ő tudását a mai legkritikusabb időkben. Azt mondták róla, hogy liberális volt, de az ő liberalizmusa nem jelentett destrukciót, azt mondják, hogy demokratikus érzelmű volt, de az ő demokráciája nem kacérkodott a bolsevizmussal. A bölcs mérsékletnek, higgadt megfontolásnak és a szenvedély nélküli számítani tudásnak volt nagy mestere, kire mindig újra szükség volt, midőn ezen kvalitások hiányában nem lehetett az ország szekerét tovább vinni. Hazáját önzetlenül szerette, s bár származására német, szívére és gondolkozására magyar volt mindenkor. Halála minket közelebbről érint, miután vármegyénk adta őt a hazának, mely vármegyét ő mindenkor híven szeretett, és amelynek minden egyes községére bámulatos memóriájával