Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

vette, hogy így nem lehet az esetre fogni a szökési kísérletet, a táblát kihúzva jó méternyire beljebb szúrta a földbe. így a társunk zónán kívülre került. Még feküdtünk, amikor a lövésre odavágtatott lóháton az ellenőrző körúton lévő őrparancsnok, a Varjú. Először az őr tett jelentést, majd Szerebrovot is megkérdezte, ő elmondta úgy ahogy történt. Megmutatta a tábla régi helyén lévő lyukat és azt, hogy az a többi tábla vonalában volt, a tábla viszont a táblák vonalától beljebb. A Varjú elvette a katona fegyverét és bekísértette egy másik őrrel, ő addig ott maradt, míg mi be nem vonulhattunk. Ettől az esettől szegény Szerebrov teljesen kiborult, nem mert kivonulni a brigáddal, mert félt, hogy a többi őr rajta áll bosszút. Pár nap múlva elvitték az Otgyiléniére tanúskodni, s onnan már közénk nem jöhetett vissza. Egy esti proverka alkalmával közölték, hogy a katonát elítélték pár évre, de nem az 58-as § alapján. A brigádot én kaptam meg. Bár a nyelvet már jól bírtam, a helyesírás azonban nem ment, ezért a brigádban lévő egyik öreg oroszt, - aki terménybegyűjtő volt szabad korában - kértem meg, hogy adminisztráljon. A konyhával megmaradt jó kapcsolatom révén ezért a plusz munkáért gavallérosan tudtam „fizetni". A munkanaplóban fel kellett tüntetni, hogy mely vonalszakaszt jártuk be, hol gyeptégláztunk és hány méterről történt a gyeptégla hordása. Ezt az őrök igazolták le. Rövidesen rájöttem, hogy az őr nem is nézi mit ír alá, nem is érdekli, ezért előbb aláírás után, majd mikor felbátorodtam, aláírás előtt, 100 méterrel növeltem a távolságot. Pl.: felhordás volt 20 m-ről, én eléje írtam egy egyest, és 120 m lett. így már kész is volt a norma. Az őröknek is tetszett, hogy mindig hamarabb mehettünk haza, a brigád is élvezte a dolgot, hiszen aki hamarabb ért be a táborba, az előbb vacsorázhatott, s az estéje már szabad volt. Ki aludt, ki pihent, beszélgetett, akadt aki könyvtárba ment a KVCS-re. Aki pedig krumplipucolásra vállalkozott, annak különösen fontos volt, hogy előbb beérjen a munkából, mert oda mindig ad hoc vették fel az embereket. így aki későn érkezett, annak alig maradt esélye. Már jól július vége felé jártunk, amikor egy szabad praráb jött ellenőrzésre. Méregette a sínek vízszintben-lévőségét, a kanyar dőlésszögét, nézte a sínek egyenességet, párhuzamosságát. Álta-