Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

ellátta. Az új rendszer átigazolta, s letartóztatása előtt Tildy Zoltán köztársasági elnök személyes biztonságáért volt felelős. Érdeklődési köreink közel álltak, nagy és tartalmas beszélgetéseket folytattunk, nem csak „főztünk". Miklós is igyekezett lebeszélni a konyháról, önzetlenül, hiszen ő is részesült abból, amit a konyháról ki tudtam lopni. 1951 karácsonyát igyekeztem én is elviselhetőbbé tenni a barátaimnak, amint azt Nagy Gazsi tette 1950-ben. Ezen a télen történt Horváth Gyula súlyos balesete. Az erdőből gépkocsival hordták a fát, erről már szóltam. Gyula a lerakodó brigádban dolgozott, és egy alkalommal, amikor a hátsó tartót lenyitotta, az első magától kinyílt és az egész rakomány, több köbméter rönk rázúdult Gyulára. Bizony jó időbe telt, míg ki tudták szabadítani. Egyik lába több helyen eltört, bordái összetörtek, de nem vesztette el az eszméletét. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy Gyula a vastag hórétegbe döngölődött bele, és az felfogta a több tonnás súly egy részét. 2-3 napig feküdt a gyengélkedőn, majd elvitték a Szangorodokba. Nem sok reményt fűztünk a felgyógyulásához, de még az életbenmaradásához sem. Annál nagyobb volt az öröm, amikor hazafelé indulva a tajseti tranzitlágerben ismét találkoztunk vele épen és egészségesen. 1952 január végén vagy február elején akadt egy afférom a nadzirátellel és ez eldöntötte a konyha vagy alvás kérdését. Nem akartam kellemetlenséget sem magamnak, sem a főszakácsnak, inkább szép csöndben megváltam a konyhától. Korábban már említettem a potyázok, a dobávkások körét, akik számára - és akik miatt - bizony sokféle trükkel kellett lopni a konyhán. Ezekhez tartozott az előzőekben nem említett nadzirátelek, a belső őrség emberei, akikhez pl. a konyhaügyeletes zk (elítélt) netán panasszal fordulhatott. Ezek az éjszakai ellenőrzések során többször felkeresték a konyhát, megszámolták a késeket és érdeklődtek, van-e valami csemege, vagy mi lesz készen addigra, mire az első fordulót megteszik. S bizony nekik nem kása kellett! A kevésbé szemérmesek egyenesen feladták a rendelést, hogy mit ennének. Hús, marinirozott hal, zapikánka (fasírozott), vagy bulocska (húsos bukta). Itt meg kell jegyeznem, hogy az őrség és családtagjaik nem valami fényesen éltek a láger mellett felépült „gorodkában". Persze ez nem