Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

vödörben hús főtt. Olyan negyedelt báránynak nézett ki, amilyen már többször érkezett. Gondoltuk, ügyesek voltak, és a lebukástól félve gyorsan megettük. Finom volt, nem tartott sokáig, hiszen több, mint húszan fogyasztottuk. Alig fejeztük be az evést, amikor lóháton - mindig azon járt - nagyon izgatottan jött a fatelep parancsnoka, és kérdezte, nem láttuk-e a kutyáját. Mindig egy birkanagyságú szibériai Lajka kutya szokta kísérni. Megnyugtattuk, hogy nincs itt és nem is láttuk. Amikor elment, akkor villant belénk a gyanú. De ez csak addig tartott, amíg meg nem láttuk koreai társaink arcát. Akkor vált bizonyossá a dolog. A szegény kutya egyből csaholni kezdett bennünk, de nem engedtük ki. Tudni kell, hogy a kutyahús a koreaiaknál csemegeszámba megy. Erről ők sokat meséltek korábban. Ugyancsak szerették a kígyót is, gyakran láttuk, hogy ha kígyót fogtak - a mocsaras részeken elég sűrűn akadt -, egy pillanat alatt úgy megnyúzták mint mi az angolnát, és a tűznél egy kicsit megsütve, de lehet, hogy csak megforrósítva meg is ették nyomban. A tábortűz nyáron is égett a füstölés miatt, hogy a brigád vezetőt, vagy az esetleg arra járó prarabot mentse a máskaktól. A tél folyamán vagonokat is raktunk rönkfával, és gyakran előfordult, hogy nem fejeztük be a műszak végére. (Itt is 12 órás volt a műszakhossz.) A munkát másik brigád folytatta, s ebből mindig elszámolási problémák adódtak. Hogy ezt elkerülhessük, a brigádvezető kétfelé osztotta a csapatot. Fele nappalos, fele éjszakás lett, így amit az egyik csoport nem tudott befejezni, a másik elvégezte, és az egész teljesítmény brigádon belül maradt. Talán ez a rendszer mentette meg a lábam. Az történt, hogy éjszakai műszakban dolgoztam, és melegedés közben a tűz mellett elaludtam. Kb. 25-30 fokos hideg volt. Mire észbe kaptam, elégett mindkét válinkim orra úgy, hogy kilógott belőlük az ujjam. Mire reggel bevonultunk, mindkét lábamon a nagyujjam, a bal lábamon a 2. és 3. ujjam is fehérre fagyott. Az orvos közölte, hogy nem ír ki betegnek, mert ez tipikus öncsonkításos eset, amire nem jár munkamentesség, nem beszélve a válinkiban okozott kárról. Két nap múlva kifakadtak a fagyott ujjaim, csak úgy locsogott a lábam a seb levétől. Ilyen lábbal kimenni, biztos üszkösödést jelentett volna. Horváth Gyuláék oldották meg a problémát. Mivel mindig a kintieket engedték be először,