Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

vonat érkezéséig. A beszállítás nem ment simán, mert a vonat rabszállító kocsijai tele voltak. De bepréseltek mindenkit és vonatoztunk visszafele jó 300 km-t. A Szedz-Vozs állomáson leszálltunk és ott a pecsorai probléma megismétlődött. Nem várt bennünket átvevő őrség. Szerencsére közel volt a láger, így hamarosan kijöttek értünk. Kiderült, hogy tegnapra vártak, átvettek és behajtottak a lágerbe. Másnap téglarakáshoz rendeltek ki minket. A téglát már korábban a vagonokból kirakták, kidobálták, azt kellett nekünk felhordani egy nagyon meredek partoldalon, majd egy km távolságra. Nyolc-tíz téglát tettek saroglyára, azt kellet két embernek vinni. Mivel a páros hordás a meredek parton nem ment, délután „kozlá"-t hoztak, amit a hátra lehetett akasztani. Erre 4—5 téglát tettek, de a végén már kettővel is alig vánszorogtunk. Meglepetésünkre délben nem kaptunk enni, s sötétedés után is hordani kellett a téglát. A munkavezetők üvöltöttek, botoztak, és azzal fenyegetőztek, hogy míg minden téglát fel nem hordunk, nem hagyhatjuk abba a munkát. Már jó későre járt, amikor az őrök elunták a dolgot és bevonultattak bennünket. Vacsorát nem kaptunk, hiszen nem fejeztük be a téglahordást. Még két napig jártunk ki az állomásra. A téglák után faházelemeket kellett felcipelni a partoldalra. Ezeken a napokon csak egyszer kaptunk étkezést, levest és fél kiló kenyeret. A következő nap reggel egy egész kenyeret kaptunk. Kedvünk azonban hamar lelohadt, mert megmondták, hogy ez 3 napra szól, s mindenki jól ossza be. Adtak 3 evőkanál cukrot is, meg sózott halat, hideg ellátmány néven. Kora délelőtt indultunk, egy szánkócsapást követve. Az ötös sorok hamar felbomlottak, mert csak két ember fért el a csapáson. Az őrök is megunták az oldalbiztosítást, - nekik töretlen hóban kellett menniük, - és a sor végére csatlakoztak. Egyszer tartottunk pihenőt, kora délután. Ettünk kenyeret, halat (a cukrot már reggel megettem), havat rágtunk rá, majd elindultunk. Nagyon fáradtak voltunk, az előző három nap rengeteget kivett belőlünk. Már csak vánszorogtunk, az őrség pedig nógatott, hogy mindjárt ott leszünk. Már alaposan ránk sötétedett, amikor az őrség megállította a menetet. Megérkeztünk. Egy tisztáson álltunk, ahol az irtás kiszélesedett. Kerestük a lágert, a barakkokat, de nem lát-