Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

sesztyorka megkapja a magáét. Amikor büszke győztesként leszálltam ellenfelemről, és kiderült, hogy nem orosz vagyok, sőt magyar, minden ellenszenv ellenem fordult, majdnem meglincseltek. Mert hogy jön egy magyar fasiszta ahhoz, hogy még itt is az oroszokat bántsa. Na ezután kétszeresen kerültem minden összecsapást. (A későbbiek során meg erőm sem nagyon volt hozzá.) Két alkalommal filmvetítést is tartottak. Egy Jack London filmet vetítettek, és az Ifjú Gárda című szovjet filmet. Egy Lebegyev nevű orosz fiatalemberrel furcsa körülmények között barátkoztam össze. Alig 150 cm magas volt, a pesti zöld gazdászkalapomra vetett szemet, ezen keresztül ismerkedtünk meg. Viszonylag könnyen beletörődött, hogy a kalap nem eladó. Ettől függetlenül a kapcsolat megmaradt és sokat tanultam tőle oroszul. Ő magyarázta el, hogy az 58-as §-sal nincs remény a szabadulásra, nincs amnesztia, és ha valakinek letelik a büntetése, szabadulása előtt új ítéletet kap. Nem szabad jövőt tervezni, mert az csak csalódást és fájdalmat okoz. Én persze biztos voltam, hogy 1948. március 15-én a magyar foglyokat hazaengedik. Ma már nem tudom az érveimet felsorolni, - az egyik az volt, hogy ha Horthynak visszaadták az 1848-as zászlókat, a mostani szimpatizáns kormány nagyobb gesztusra számíthat, - de nagyon biztos voltam benne, arra emlékszem. A visszalévő maxium fél évet meg itt ki lehet bírni, gondoltam. Egy másik érdekes ismeretségről is szeretnék szólni. Tudni kell, hogy az északi mocsaras vidék vizét forralatlanul nem lehet inni, ezért a vízforraló, - a kipityilka - igen fontos intézmény, annak vezetője fontos személynek számított. Itt a pecsora vidéki kotlaszi pereszilka vízforralójának a „gazdája" egy bulgáriai öregúr volt. A nevére nem emlékszem, csak a megszólítására, amit megkövetelt: „Goszpogyin polkovnyik". A bolgár hadsereg századosaként, vagy őrnagyaként 1919-ben került fogságba, azóta folyamatosan fogolynak számított, minden ítélet nélkül, bíróságot sosem látott. Ebben a beosztásban volt már 15 éve. Az előléptetéséről, - a szolgálati idő figyelembevételével - saját maga gondoskodott, 1947-ben már ezredesnek szólíttatta magát. Igen nagy műveltségű ember benyomását keltette, s amikor megtudta, hogy magyar vagyok, - egy alkalom-