Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

itt a vég, s az eltelt idő a reményt már kikezdte. Névsorban voltunk, és én az első csoportba kerültem. Reszkető lábbal mentem, hát essünk túl rajta, jelszóval. Bent jó meleg volt, le kellett vetkőzni, a ruhákat egy acél karikára kellett felfűzni. Világosnak tűnt a helyzet, csak azt nem értettem, hogy a bakancsot miért kellett kézben vinni a belső helyiségbe. Ott fa sajtárokat kaptunk, a tenyerünkbe egy evőkanálnyi híg, barna, lúgszerű kenőszappant, majd felszólítottak, hogy a cipőket rakjuk a fal mellé, siessünk vízért és gyorsan mosakodjunk, hiszen a többiek kint fáznak. Hihetetlen, de mégis valódi fürdő ez? A felismerés ellenére a térdem, lábam reszketett, alig tartott. Pedig a melegvíz, a fürdés jól esett. Rövidesen kitereltek bennünket az öltözőbe, ahol már ott álltak a hőfertőtlenítőt megjárt ruháink. (Oda bőrt nem lehetett bevinni, mert az tönkrement volna. Ezért kellett a bakancsot kézben vinni.) Bizony amíg kiválogattuk gönceinket, a forró karikák párszor jól megsütötték kezeinket. Majd betereltek bennünket egy nagy üres barakkba. Ott is meleg volt, a padlóra feküdtünk, ahol jól elfértünk. A fürdő egyetlen hátrányos következménye - és ebben az ÁBC-nek is szerepe volt -, hogy elszakadtam Prókai Pistától és Misától. Reggel kaptunk fél kiló kenyeret és levest, délben megint levest és kását, igaz egyidejűleg és egy tányérba, de ez nem zavart senkit. Vacsora nem volt. Minden reggel újságolvasással kezdődött. Egy öreg fogoly olvasta fel hangosan a Pravda és az Izvesztyija bekeretezett cikkeit. Felolvasás után az újságot azonnal le kellett adnia. Reggeli és újságolvasás után önként jelentkezőket kerestek munkára. Az unalom és az ismerkedési igény engem is többször jelentkezésre késztetett. Nagyon egyedül voltam, egyetlen ismerősöm sem volt, s gyér német és még gyérebb orosz tudásommal nagyon nehéz volt kapcsolatot teremteni. Két, vagy három ízben jelentkeztem szeget csinálni. Ez abból állt, hogy vastag drótkötelet feldaraboltak 6-8 cm-es darabokra, ezeket kellett szétbontani, kiegyengetni, egyik végét hegyesre kalapálni. Ehhez kaptunk kalapácsot, egy vas lapot és egy nagy, kb. 3 kg-os konzervdobozt. Ha azt teletöltöttük szeggel és leadtuk, akkor kaptunk egy tányér burizs levest. Egész nap 2-3 tányér levest lehetett megkeresni, viszont elveszett a barakkbeli ebéd, mert nem lehetett össze-vissza mászkálni.