Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

gyerekjáték gumi nyomdával, zöld bélyegzőfestékkel, mi meg szórtuk. A brancsban hatan voltunk: Bagó József, Bánhegyi József, Bondár István, Bordi Imre, Marosi Zoltán, Prókai István. Nagy bölcsen együtt mentünk a Végh László papírkereskedésbe megvenni a „kellékeket", így a nyomozóknak csak azt kellett megkérdezni a boltban, hogy ki vett mostanában ilyesmit. Figyeltek és március első napjaiban tetten is értek bennünket. Bevittek az Orosz Parancsnokságra. Azok a kihallgatás után, ahol egy pár pofon is elcsattant, átadtak a magyar közigazgatási szerveknek. Másnap kb. 25-30-ad magunkkal a rendőrök átvittek bennünket Békéscsabára. Több, mint 24 órát a Réthy-féle gyógyszertár és gyógyszergyár raktárában voltunk bezárva, férfiak, nők vegyesen. Ott volt Féja Géza író is. Onnan a Luther u. 7. sz. alatti internáló táborba szállítottak. Ott voltunk május végéig. Közben otthon házkutatást tartottak. Megtalálták - nem volt nehéz - a marosvásárhelyi fényképeket tartalmazó albumomat, s azt bűnjelként lefoglalták. (Mást ugyanis nem találtak.) Édesanyámat megbilincselve négy fegyveres rendőr kísérte végig a városon. Kihallgatták, de jegyzőkönyv nem készült. A járási börtönbe zárták, ahol szerencsére nagyon rendes ember volt a vezető. Rostás Lajos, akinek a veje különben édesapám kollégája volt. ő és családja mindent elkövettek, hogy elviselhetőbbé tegyék anyám számára a helyzetét. Egy hónap múlva a közvélemény nyomására elengedték édesanyámat. Mi az internálótáborból dolgozni jártunk a malomba, terményraktárba vagonokat berakni. Később a MAORT telepén dolgoztunk, hordoztuk a tartály vagonban érkezett olajakat, majd hordtuk ki a városi és pártfejeseknek és barátaiknak vizeskannában a petróleumot. (Persze lopottat, a vezető tudtával!) Ennek aztán hamar híre ment, s lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy egyszer berendelt bennünket Gyuska János, az akkori megyei titkár és egy alapos fejmosás után hazazavart bennünket. Ez Pünkösd előtti pénteken volt, szombaton megérkezett édesapám és nővérem, akikről eddig semmit sem tudtunk. Mi tovább jártunk a gimnáziumba, nekem még két hónapig minden héten kétszer jelentkeznem kellett a rendőrségen, de ezen kívül más gondunk nem volt. Mi hárman tehát olyanok voltunk, akikre „haragudtak". Ez megmagyarázná a