Bordi Imre: A gulag rabja voltam - Fejér Megyei Levéltár közleményei 19. (Székesfehérvár, 1995)

tak foglyok. Az, hogy a Szovjetunió soknemzetiségű lakossága teljeskörűen képviseltette magát, szinte természetesnek tűnt. A balti köztársaságoktól a távol-keleti nyenyecig, a magas képzettségű em­berektől a még mindig természetimádó csuksig, az alapvetően jám­bor természetű orosztól a még a lágerben is vérbosszút lihegő csecsenig, a hatalmas Szovjetunió valamennyi népét, nemzetiségét, minden rétegét meg lehetett találni. De a négy esztendő alatt a magyarokon kívül találkoztam még osztrákokkal, olaszokkal, romá­nokkal, szerbekkel, szlovákokkal, spanyolokkal a kék hadosztály­ból, lengyelekkel, akik részben a hadifoglyok közül kerültek ide, részben pedig a megszállt területekről gyűjtötték őket. Az angol sebészről már korábban említést tettem. Hónapokig volt vago­nyettka társam, egy török férfi, Férik Ali, aki rettenetesen horkolt, mert nyitott szájjal aludt. (Egyszer poloskát dobtam a szájába, szétharapta, s a bűzétől hányt egy nagyot, de kialakult benne a reflex és többé nem tátotta el a száját alvás közben. Csend lett, s a barátság is megmaradt.) A BUR felszabadítása után került közénk 3 francia és 2 angol, vagy amerikai pilóta, akik közül az egyikük néger volt. A háború alatt, amikor a front már lehetővé tette az átrepüléses hadműveleteket, a repülőgépük meghibásodása miatt nem jutottak el a szovjetek által kijelölt repülőtérig, kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Az NKVD egyértelműnek tartotta a kémkedési szándékot, de mint szövetségeseket nem állították őket bíróság elé, csak a Különleges Tanács határozata alapján elszigetelték, majd elfelejtették őket. Nagyon sok volt a koreai, csaknem mind 19-23 évesek. Japánok is akadtak bőven, ők, ha már ketten voltak, nagyon zárt közösséget alkottak. Nehezen lehetett velük a kötelező­nél és a feltétlenül szükségesnél túlmenő kapcsolatot létesíteni. Nagyon udvariasan tettek lehetetlenné minden közeledési kísérletet. A kínaiak szinte kibérelték a fürdői, mosodai munkát. Majdnem minden lágerben ők vezették ezeket a munkahelyeket. Sokan dol­goztak konyhán is, de általában nem sokáig, mert, ha egy kínai bekerült tányérmosogatónak, egy hónapon belül mindenkit kimó­szerolt, s néhány hét múlva csak kínaiak dolgoztak a konyhán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom