Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata
vagy készenlétre. Még a IV. hadtest parancsnoka sem, holott az urivi hídfő előtti védőállás az ő parancsnoksága alatt állt. A hadsereg-parancsnokságnál viszont idegesség és bizonytalanság uralkodott, mert január 9-én a Heeresgruppe B szokatlan közlést adott, amely szerint helyzetközlést ezek után csak 4-5 naponként fog adni. Január 11-én -amint az előzőkből már tudjuk- a 2. hadsereg vezérkari főnökének az volt a benyomása, hogy a következő napokon még nem kell számolni ellenséges támadással, amit a hadseregparancsnok változatlanul az urivi hídfőből várt. Január 12-én a IV hadtest parancsnoka, Heszlényi altábornagy 88 reggel elindult szokásos körútjára, hogy az alárendelt alakulatait meglátogassa. 9 óra tájban az urivi hídfőtől legmesszebbre álló 10. könnyű hadosztály harcálláspontjára érkezett, ahol a hadosztályparancsnokot nem is találta meg, mert az is reggel elindult ezredeinek megszemlélésére. Csak a 10. könnyű hadosztály vezérkari főnöke tartózkodott a harcállásponton, aki a szükséges tájékoztatást megadta. Rövid idő múlva szokatlanul erős ágyúdörgés hallatszott északi irányból. A hadtest parancsnoka azonnal felhívta vezérkari főnökét, Nádas vezérkari ezredest, aki megerősítette, hogy a hatalmas tüzérségi tűz az urivi hídfőből hallatszik, tehát a IV. hadtest balszárnyán. A IV. hadtest parancsnoka ezek után azonnal visszarobogott törzsszállására, Dolsikba. Egyórás tüzérségi tömegtűz után 10 óra tájban Moszkalenko vezérőrnagy parancsnoksága alatt 5 lövészhadosztály, 2 lövészdandár, 1 harckocsidandár és a 4. harckocsihadtest támadott az urivi hídfőből, amely előtt három magyar és egy német gyalogezred védekezett, megerősítve a 7. könnyű hadosztály és a IV. hadtest közvetlen tüzérségével. A támadók háromszoros túlerőben, tüzérségük tízszeres túlerőben. Az első lépcsőben 9 lövészezred és 10 harckocsizászlóalj támadott. 89 A szovjet kitűnően ismerte a szembenálló alakulatok harcértékét, s a neki legkedvezőbb, de a védőknek a legrosszabb időpontban indította meg a támadást. A védők ugyanis a meghonosodott szokás szerint éjjel álltak készenlétben az esetleges ellenséges vállalkozások visszaverésére, s nappal pihentek. A váltás megtörtént, a védők zöme aludni tért, amikor rájuk zúdult a megsemmisítő tüzérségi tömegtűz, ami a védőállásokat elrombolta, és súlyos emberveszteségeket okozott. Riasztani kellett a nyugovóra tért legénységet.
