Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A 2. magyar hadsereg helyzete a szovjet téli offenzíva megindulása után

tály volna. Biztonság kedvéért a légierőket felkértük, hogy a holnapi beavatkozásra legyenek készek". A Heeresgruppe B tévesen ítélte meg az ellenség szándékát: nem a Heeresgruppe Don ellen, hanem a Heeresgruppe B maradványa ellen irányult az ellenség főtámadása, ami csak 1943. január 12-én és 14-én derült ki, amikor a túlerejű ellenséges támadás a 2. magyar hadsereg ellen megindult, 12-én az urivi, 14-én pedig a scsucsjei hídfőből. Weichs vezérezredes helyzetmegítélését bizonnyal befolyásolta Hitler makacs kitartása ama véleménye mellett, hogy egy szovjet főtámadás célja csakis Rosszoson át Rosztov lehet. Azonfelül bizonytalanság uralkodott az ellenség helyzetéről. Hiányos volt a felderítés, főleg a légi, a repülésre alkalmatlan időjárás miatt. De gyakran figyelmen kívül hagyták a csapatjelentéseket; így pl. mellőzte a Heeresgruppe B a német XXIV. páncéloshadtest ama jelentését, amelyben biztosan megállapították a 3. szovjet harckocsi hadsereg jelenlétét az arcvonal előtt. Szökevények is megerősítették ellenséges erők gyülekezését. Az OKH és Heeresgruppe B úgy vélte, hogy mivel a szovjet csapatok korábban a hadseregek csatlakozási pontjai ellen indították meg támadásaikat, ezúttal is így cselekednek. Ebben tévedtek. Már 1942. novemberében és decemberében a 3. és 4. román, majd a 8. olasz hadsereg elleni támadás is a hídfőkből indult meg. Hibásnak bizonyult tehát a 2. magyar hadsereg és az olasz 8. hadsereg csatlakozási pontjának fokozott biztosítása, és ezzel szemben a hídfők közelébeni védelem megerősítésének mellőzése. Jány vezérezredes hasztalan hívta fel több ízben a Heeresgruppe B figyelmét az urivi hídfőben észlelt fokozódó ellenséges mozgásokra. 1943. január elején a Heeresgruppe B parancsnoka még szilárdan hitte, hogy az ellenség főtámadása a scsucsjei hídfőből indul meg, Rosszoson át Rosztov irányra. De 1943. január 10-én Weichs vezérezredesnek már azonban aggályai keletkeztek, miért nem vette figyelembe Jány vezérezredes érveléseit? E napon ugyanis azt jegyezte be naplójába, hogy a Cramer hadtest elhelyezése nem jó, ha Urivból jönne a támadás. Ez már haladás volt részéről, de felismerésének nem lett semmi következménye. Weichs vezérezredes bizonytalanságára mi sem jellemzőbb, hogy e napon az OKH-hoz felterjesztett helyzetjelentésében úgy vélte, hogy az urivi hídfőből jövő támadás csak erőlekötés céljából történhet, míg a főtámadást továbbra is a scsucsjei hídfőből várja. A két nap múlva, súllyal Urivnál, megindult szovjet offenzíva a 2. magyar hadsereg ellen azt igazolta, hogy téves volt az OKH és a Hee-