Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A 2. magyar hadsereg helyzete a szovjet téli offenzíva megindulása után
dult (az olasz 8. hadsereg zömének kiesése után a német XXIV. páncéloshadtest vette át a védelmet), s a Heeresgruppe B szándéka ennélfogva: az ellenség déli, délnyugati és nyugati irányú térnyerését mindaddig késlelteni, amíg a gördülőben lévő új seregtestek bevethetők lesznek. Egy német páncéloshadosztály és egy gyaloghadosztály máris megkezdte kirakását Sztarobjelszk, Kaminszk és Szatyinszkij körzetben. A 2. magyar hadsereg feladata a Don feltétlen tartása. A 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke most már tudta, hogy a hadseregnek kemény harcra kell felkészülnie. Mérlegelése alapján azt tartotta valószínűbbnek, hogy az ellenség a Tyihaja Szosznától délre támad. Magáévá tette a Heeresgruppe B helyzetmegítélését! Ami nem bizonyult helyesnek. Megemlítendő, hogy 1942. december 27én érkezett meg a 2. magyar hadsereg-parancsnokságra a Honvéd Vezérkar főnökének parancsa, amely szerint: „Legfelsőbb Hadurunk elrendeli, hogy ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek nem szabad..." Ez a „legfelsőbb parancs" azért bírt fontossággal a 2. magyar hadsereg parancsnoka számára, mert a doni csata idején ez nagymértékben befolyásolta Jány vezérezredes magatartását és intézkedéseit. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyes seregtestek visszavonulását még akkor sem rendelte el, amikor a csapat további kitartása már csak annak pusztulását jelentette. Igaz ugyan az is, hogy a Heeresgruppe B is ragaszkodott Hitler kitartási parancsához, s nem volt elég erélyes ahhoz, hogy a visszavonulást maga rendelje el ott, ahol a további kitartásnak már semmi értelme nem volt. Ujabb hadászati tartalék a 2. magyar hadsereg védőkörletében. A Cramer hadtest megalakulása Az előzményekből már tudjuk, hogy a 2. magyar hadsereg-parancsnokságnak 1942 őszén az egyetlen hadászati tartaléka az 1. páncéloshadosztály volt. Sajátságos, hogy a 2. magyar hadsereg-parancsnokság önállóságát korlátozva, a Heeresgruppe B parancsnoka maga kívánta meghatározni ennek a hadászati tartaléknak az arcvonal mögötti elhelyezését. Mégpedig nem a 2. magyar hadsereg parancsnoka által helyesnek tartott körzetben, hanem a Heeresgruppe B követelményei szerint, ahogy azt Weichs vezérezredes jónak látta. Ebből súlyos és tartós vita keletkezett. Végül is az elöljáró Heeresgruppe B szava döntött. Valószínűnek kell tartanunk, hogy sem az OKH-nak, sem a Heeresgruppe B-nek nem lévén semmi más tartaléka a Hee-