Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért

amikor a harctérre induló katonákat búcsúztatja: buzdítást, gyors és győztes hazatérést. Az idősebb generáció még jól emlékezett az első világháborúba induló katonák búcsúztatására: „Mire az őszi lombok lehullanak, itthon lesztek". Bizony négy évig tartott. Az anyagi helyzet hiányosságai Már kezdettől fogva zökkenők voltak az anyagi ellátásban és az utánszállításban, mind a németeknél, mind a szövetségeseknél. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a német kézben lévő utánszállítás nem tudott feladatának tökéletesen megfelelni. Az amúgy is nagyon gyér szovjet vasútvonalakat át kellett állítani az európai nyomtávra. Ezek mindig túl voltak terhelve csapatszállításokkal, amelyek elsőbbséget élveztek. Partizántámadások és légi bombázások miatt a vasútvonalakat gyakran fel kellett újítani. Ennek következtében a szovjet vasutak a békebeli teljesítménynek csak kb. a felét tudták lebonyolítani. A vasúti végpontoktól a csapatokig 100-150 km-t kellett megtenni (a magyar alakulatoknál túlnyomórészben lóvontatású szekerekkel). Tavasszal és ősszel az esős időszakban a járművek beragadtak a sárba. Télen a zord idő, hófúvások akadályozták a járművek mozgását. Minél mélyebbre hatoltak be a seregek a Szovjetunió belsejébe, annál jobban hosszabbodtak meg az ellátó vonalak, annál inkább nőttek az ellátási nehézségek. Magyarország kormányzójának legfelsőbb parancsa: „Nincs hátra, csak előre van!" 1942. decemberében Hitler már láthatta, hogy a nagy hadműveleti terve megbukott: a 3. és 4. román hadsereg, az olasz 8. hadsereg szétverve, a német 6. hadsereg bekerítve Sztálingrádban. Az ellenség súlyos csapást mért a német arcvonal déli szárnyára. Az el nem lanyhult ellenséges támadás immár a Kaukázusban támadó Heeresgruppe A hátát és visszavonulási útját fenyegette. A német haderő és szövetséges hadseregei súlyos vereséget szenvedtek. Hitler még sem volt képes ebből a vereségből ésszerű következtetést levonni. Továbbra is görcsösen ragaszkodott az elfoglalt területen való kitartáshoz, még akkor is, ha annak már semmi értelme nem volt, csak fölösleges veszteséget okozott. A helyzetnek megfelelő hadászati elhatározásra nem jutott, hanem haszontalan és hatástalan intézkedésekkel akarta a helyzetet uralni.