Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A 2. magyar hadsereg harcai a Don menti szovjet hídfők felszámolásáért
a Honvéd Vezérkar főnökének figyelmét az az előadás, amelyet a 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy tartott a hadsereg állapotáról, aki az eddigi harcok sikertelenségét azzal is igyekezett indokolni, hogy a honvédség szervezésében, központi adminisztrációjában eredendő hibák voltak, s ezek kihatottak a hadsereg csapatainak állapotára, moráljára és hangulatára. A szemle befejeztével a Honvéd Vezérkar főnöke búcsúparancsot intézett a 2. magyar hadsereg katonáihoz. Nem tudott komoly ígéretet tenni a hiányosságok pótlására, orvoslására. Katonaszerencsét és sikert kívánt a hadsereg katonáinak. Távozása után nem változott semmi a 2. magyar hadseregnél. Az előadott kérések, panaszok nagyrészt elintézést nem nyertek. Ilyen körülmények között a 2. magyar hadsereg parancsnokának -gondos mérlegelés után- le kellett volna mondania. Jány Gusztáv vezérezredes ezt meg is tette a honvédelmi miniszter 1942. októberi frontlátogatása idején. 75 A Horthyhoz továbbított kérés elől a kormányzó mereven elzárkózott, mivel a 2. magyar hadsereg általa kinevezett parancsnoka továbbra is teljes bizalmát élvezte. A 2. magyar hadsereg védelemre rendezkedik be a Don nyugati partján 1942. szeptember 15-én véget értek az urivi hídfő elfoglalására irányuló sikertelen harcok, amelyek mind a 2. hadsereg-parancsnokságnál, mind a csapatoknál mély csalódást okoztak. Nyomasztó volt a hangulat, főleg a hadsereg-parancsnokságnál, mert érezték, hogy a német felső vezetés figyelemmel kísérte a 2. hadsereg harcait, és a sikertelenség nyomán elégedetlen volt. A harcok befejezése után a 2. hadsereg csapatainak tartós védelemre kellett berendezkedniük. Hitler merev védelmet követelt. A védőállásból kitérni nem volt szabad. Jelszó: védelem az utolsó emberig és az utolsó töltényig! A 2. hadseregnek kiutalt túl széles kiterjedés miatt a védelemnek szinte nem volt mélységi tagolása. A védőállás úgyszólván csak a fő ellenállási vonalból állt. Alig tudtak a csapatok a túl kis egységekből tartalékot képezni. Nyilvánvaló volt, hogy a fátyolszerűen vékony védőállás nem tud túlerejű ellenséges támadásnak ellenállni. A védelmet különösképp meg kellett volna erősíteni az urivi és scsucsjei szovjet hídfő körzetében. A 2. hadsereg-parancsnokság egyetlen hadászati tartaléka az 1. páncéloshadosztály, amelyet a német felső vezetés parancsára a hadsereg jobbszárnya mögött, az olasz 8. hadsereg csatlakozási pontján kellett
