Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Előzmények
Tovább folytatódott az előnyomulás Novorosszijszk, Tuapsze felé. A XLIX. hegyihadtest közeledett a Kaukázus magas hegységéhez az egzotikus vidéken, tikkasztó hőségben. Augusztus 8-án a német csapatok elérték a Kuma folyót. A visszavonuló szovjet csapatok minden hidat leromboltak. Az ellenséges bombatámadások megszaporodtak. A német csapatok augusztus végén elérték Novorosszijszket a Feketetenger partján. Augusztus 28-án kezdődött az első támadás Tuapszéra. Hetekig folytak a harcok, de az áttörés a tengerig nem sikerült. Ezalatt az 1. és 4. német hegyihadosztály feljutott az Elbruszra, a Kaukázus legmagasabb csúcsára. Nagyszerű turistateljesítmény után kitűzték a horogkeresztes zászlót. De ennek a szép teljesítménynek nem volt semmi katonai jelentősége és értéke. A Tuapsze körüli harcok sok veszteséget okoztak. Egyes századoknak már csak 30-40 emberük volt. Alsó vezetők hiányoztak. A beérkező pótlásoknak előbb meg kellett szokniuk az új viszonyokat. A hangulat és a harci szellem süllyedt. November 15-én meghiúsult a 17. német hadsereg utolsó kísérlete Tuapsze elfoglalására. Esőzések, rossz időjárás vetettek véget az elkeseredett harcoknak. A keleti szárnyon is meglassult az előnyomulás. Augusztus 30-án az 1. német páncéloshadsereg elérte a Tyerek folyót, de a támadás lendülete ellanyhult. Az ellátás késve jött, a kötelékek összekeveredtek, a harcos létszám lecsökkent. Sok fegyver és hadianyag kiesett. A csapat kedvetlen, bátorítani és buzdítani kellett, de nem volt lehetőség harci erejének növelésére. A támadás ereje kulminált, amit sem a csapat, sem a vezetés nem vett észre. Éppen most jelentek meg az ellenségnél a friss hadosztályok, amelyek ellentámadásra indultak. A nyílt keleti szárny, amely a kalmük sztyeppében volt, állandó gondot okozott. A túl nagy területet a Tyerek és Sztálingrád között csak gyenge felderítéssel és román erőkkel lehetett biztosítani. A tél beálltával a Heeresgruppe A Novorosszijszk és Mozdok között állt védelemben. A lerombolt Majkop kivételével a kitűzött célokat elérni nem tudta. Groznij, Batumi, Baku, Tiflisz elérhetetlen messzeségben maradt. A veszteségek jelentősek voltak. Nyolc hét alatt csak a XL. német páncéloshadtestnél egy hadosztályparancsnok és nyolc zászlóaljparancsnok esett el. Az ilyen nagy áldozatokkal elért terület teljesen értéktelenné vált. A Heeresgruppe A főparancsnokát, List tábornagyot 56 Hitler, mint bűnbakot, szeptember 10-én állásából elmozdította, és november 21-éig ő maga vette át a Heeresgruppe A vezetését(i).