Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Függelék
Éppen ezért állítom, hogy a levéltári anyagból a kiválogatást, közzétételre alkalmas részek kommentálását igazándiban az tudja elvégezni megbízhatóan, akinek ezzel annakidején dolga volt, különösen pedig, ha nem csak íródeákként. A csattanót a végére hagytad: „Azt mondád, Te voltál felelős a naplóvezetésért, de adott esetben tagadni, félremagyarázni próbálod azt, ami a naplóba bekerült". Én? Mit tagadok, vagy magyarázok félre? Minthogy én annakidején tudtam, hogy mit írok, nos, ha ma „félre akarnék magyarázni", ez azt is jelentené, hogy szerinted hamisítani akarok, akár azért, hogy magamat felmagasztaljam, akár, mert -gondolod talán Te- kedvező színben óhajtok pompázni a jelenlegi honi vezetés előtt. Ez már kicsit sok, nem gondolod? Egyáltalán, nagyon szomorú, hogy ebben a kettészakadt nagyvilágban a szétszóródott magyarság is vadul hadakozik egyik vagy másik oldal igazának bizonygatásáért, de nem érvekkel, hanem ádáz gyűlölettel támadva a másik fél által mondottakat, akár igazak azok, akár nem. Szeretném hinni, hogy kettőnkre ez nem vonatkozik. Én Kéri Kálmán felhívására néztem át könyvedet, abból a szempontból, hogy egyrészt mennyiben egyeznek az általad írottak a hadsereg-parancsnokságnál ismertekkel és tapasztaltakkal, másrészt pedig, hogy az itt fekvő -előtted csak részben, nem teljes tartalommal ismert vagy eddig elhallgatott- okmányok alapján, mennyiben volnának kiegészítendők. Természetemből fakad az éles kritika, amelyre Kéri Kálmán 129 külön felkért, mondván, hogy a könyved a jól megérdemelt második kiadásánál minden irányból megtámadhatatlan legyen. Nem volt célom az állításaidat kétségbe vonni, hanem ahol szükségesnek véltem, felhívni figyelmedet bizonyos helyesbítések célszerűségére. Elismeréssel adózom az általad végzett nagy munkáért és a célért, melyet e munkával kitűztél és külön kell megemlékeznem munkád hatásáról, amelyet a 2. hadsereg történetét illetően úttörőnek kell ítélnem, mind Nemeskürty, mind Horváth, mind különböző -főleg német- és itt megjelent egyéb művek után. Külön elismerés illet mindazokért a részletes adatokért, amelyeket a német felső vezetéssel kapcsolatosan kikutattál és közölsz. Kéri Kálmán érzelmeit osztom, amikor arról biztosítalak, hogy nagyon örülnék, ha hárman behatóan tárgyalhatnánk mindarról, ami a
