Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
Függelék
vesén elfelejtette. Nem vagy köteles elhinni, de 16-án este úgy volt, hogy Kovács Görgényinek és nekem azt mondta, hogy csináljunk, amit tudunk, mert ő képtelen összeszedni most magát. (Ezt használtuk ki arra, hogy az Oszkol-vonalon gyülekeztetéshez kiadott intézkedésben megszüntettük a „felkoncolást". És ekkor alkalmaztunk csapattiszt századosokat átruházott hatáskörben, mert azok jobban bírták idegekkel a megpróbáltatásokat, mint általában sok törzstiszt.) Te még nem kerültél soha olyan helyzetbe, amikor mellékes volt a rendfokozat és a hatáskörök hivatalos elosztása? Mindezt nem azért mondom, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsak a szerepemnek, és főleg, hogy ezzel kérkedjem. De, ha Te valamiféle adminisztrátornak tartod a hadműveleti osztály vezérkari tisztjeit, mégsem hallgathatok. Harmadik tévedésem: ez a Te tévedésed. Itt már mérges vagy! Honnan veszed, hogy én „belekontárkodásnak" veszem a mások hozzászólását?! És hogy Téged is kontárnak tartalak? Jobb lenne, ha valami közös cél szemszögéből néznéd az egész vitánkat. Ami a véleményed illeti, hogy nem tartasz a doni csata szigorúan vett átélő jenek: nem tudom, mit értesz Te átélés alatt? Valahogy az az érzésem, hogy szerinted mi elterpeszkedve a meleg alekszejevkai irodában, intézkedgettünk, egyébként semmit nem éltünk át. Hát, ha éhezésre, fázásra, tűzre gondolsz, mint a kizárólagos átélés jelenségeire, igazad van. De hát elhiggyem Neked, hogy komolyan úgy gondolod, a vezetés nem él át dolgokat? Gondolom Te sem hasaltál a hóban, amikor elhatározásokra kellett jutnod a 10. könnyű hadosztály vezérkari főnökének minőségében. (Nem szólok most egyéb, valóságos megtörténtekről, pl. önként vállalt repülésekről ellenséges tűzben, amit nemcsak én, de Görgényi U5 is csinált.) Ami pedig azt a véleményed illeti, hogy én csak az írásokból, telefonálásokból, helyzetjelentések alapján követhettem az eseményeket: tévedsz. Kovács Gyula a legkisebb részletbe is belevont minket (Görgényit és engem), Jány ugyan nemegyszer adott ki a helyszíneken intézkedéseket -a vezérkari főnöke megkérdezése nélkül is-, de ezekről is értesültem, amikor Kovács Gyula tudomására jutottak. Persze, előfordulhatott, hogy Kovács sem tudott meg mindent, amit Jány a magasabb parancsnokoknak és csapatparancsnokoknak elrendelt. A leveled kevésbé megrovó részéhez. Tudom, hogy a műved csak kézirat. Hogy Te voltál a 10. hadosztály vezérkari főnöke, nem tudtam. Tisztelet Neked érte.
