Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Függelék

lősek. Kovács Gyula is „vitéz" volt, de akkor, amikor arra szükség volt, vagyis az első világháborúban, mint fiatal tiszt. Mint hadsereg vezérkari főnök tudás, áttekintőképesség tekintetében magasan Jány fölött állt, Jány ezt érezte is, talán ezzel magyarázható, hogy sokszor igyekezett Kovács megkérdezése nélkül intézkedni. Amikor ez sikerült Jánynak, rendszerint bajok származtak belőle. Kovács jellemében -legalább is az én megfigyelésem szerint- hátrányos volt, hogy a tökéletes tisztánlátás mellett, nem tudott határozottan dönteni. Ezt úgy kell érteni, hogy van a tisztánlátásnak olyan foka, amely a háborúban már károsnak tekinthető. Furcsa kijelentés? Az ellenség helyzetének nem tökéletes ismeretében, még kevésbé a szándékának ismeretében, következtetésekre vagyunk utalva, amikor igyekszünk megállapítani, hogy az ellenség mit fog tenni a saját céljai érdekében. Nos, a nagyon intelligens ember többféle lehetőséget vél helyesnek, több „variánst" lát elfogadhatónak. Amiért is: nehezebben dönt valamelyik variáns valószínűsége mellett, mint az, aki csak egy lehetőségre „tippel". Ezzel magyarázható Kovács Gyula esetében a változtatások, a váltakozások a helyzet megítélésben. Persze, Zsigmondy könyvének nem ez a célja. Csak megemlítem, mert tény, amit csak az tudhat, aki jelen volt. Kozárról

118 nem sok mondanivalóm van: a felelősségtől húzódozott és sikerült is mindvégig kivonnia magát alóla. Karácsonyig nem vette át az osztályvezetői teendőket. Akkor elment szabadságra (nagyon súlyos volt már a déli szomszédunk helyzete, számoltunk bármikor szovjet nagy támadással). Szabadsága lejárta után még meghosszabbítást kért, fogkezelés címén, így január 11-én érkezett vissza Alekszejevkára. (A támadást megelőző napon). Ekkor sem vette át az osztály vezetését, azzal a megokolással, hogy ilyen súlyos helyzetben nem lenne helyes, ha olyan vezetne, aki „nincsen benne a képben". Viszont, ugyanakkor sértette a hiúságát, hogy helyette egy százados működik, tehát beleintézkedett a dolgokba, persze, végzetesen rosszul. Ezek után csak vezérszószerűen, megemlítek néhány olyan részletet Zsigmondy művéből, amelyek -nyilván a helyzet nem kellően részletes ismeretéből adódóan- tévesen vannak beállítva. „Menetszázadok" kifejezés nem fedi a tényleges helyzetet. Menetszázad a harcoló alakulat személyi (létszám-) veszteségeit hivatott pótolni. Valójában felváltó egységekről volt szó. Zsigmondy hibáztatja a hadsereg-parancsnokságot, hogy a váltást csak január hónapra tervezte. A valóság nem ismeretéből adódhatik ez a véleménye. Röviden: a váltást november közepéig tervezték ki-