Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Függelék

terén (vezérkar) nem képes szakember szemével nézni és látni, amiért is nagyon sok esetben a megtörtént események szereplői mögött a „motívumokat" hiányosan, olykor egyoldalúan ítéli meg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a II. világháborút követő legelső évtizedekben világnézeti- és osztályharc dúlt, nem kell okvetlenül ferdítőnek vagy hamisítónak tekinteni azt, aki a múltat is ilyen szemüvegen át szemléli.

114 Bátran mondom ezt Horváth dr. művéről, mert -mint egykori átélő, a hadműveleti napló vezetéséért első számú felelős- megállapítottam, hogy a tények ismertetése tekintetében semmiféle hamisítás nincs. Más kérdés az, hogy a tények ismertetéséhez még mit tesz hozzá az író. Ügy is mondhatnám: hogyan „kommentálja" az eseményeket. Itt már érvényesülhet a világnézet, az aktuális politikai helyzet. Nem hinném, hogy Zsigmondy ezt másképpen látná. Máskülönben önmagával kerülne ellentmondásba, minthogy az előszóban felszólal a történelmet ferdítők és hamisítók ellen, ugyanakkor pedig az egyik ilyen "hamisító"-nak tekintett szerző művét használja fel úgyszólván egyedüli magyar forrásként (dr. Horváthot). A most elmondott véleményem alátámasztására megemlíthetem Nemeskürty István művét is („Rekviem egy hadseregért")

115

, ahol a szerző, ugyanazoknak a forrásoknak alapján, amelyeket dr. Horváth használt fel, új beállításban tárgyalja az egykori eseményeket, azok okait és szereplőiket. De, ez a mű is nem katonai („vezérkari") szakember tollából került ki, amiért is sok benne a fantázia okozta fikció (itt elsősorban Jány és Kovács Gyula személyének megítélésére célzok. Mert nem ismerte őket, a tetteiket logikus következtetések alapján kénytelen megítélni, olyan értelemben, hogy amit tettek, miért így, vagy úgy tették). Maradok tehát amellett, hogy Zsigmondy munkája tények tanulmányozásán alapszik (felhasználva a honi okmányokat = dr. Horváth), nem áll világnézeti harc szolgálatában, ami biztosíték a szándékos ferdítések vagy hamisítások gyanúja ellen, szakember is. De, van még „de" is. Egy pozitív előjelű és egy negatív előjelű is. Pozitív, hogy alaposan tanulmányozhatta a német szakirodalmat, amivel vitathatatlanul szakszerűbbé, teljesebbé tette a saját művét, és a doni dolgokról szóló általános irodalmat is kiegészítette. Habár -és ezt okvetlenül meg kell jegyezni- a visszaemlékezések esetében nem szabad mindent készpénznek venni. Mert ha igen, adott esetben pl. csatlakoznunk kellene ahhoz a magyar szerzőhöz, aki vitathatatlan tény-