Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

A hadsereg állapota erkölcsileg elég gyenge. Anyagilag is le van vetkőztetve. 6 löveg jött vissza... A többi valószínűleg odaveszett... a lövegek száma talán 14-re is emelkedik. A légvédelmi tüzérség zöme ott maradt. A felszerelés túlnyomó része szintén. A sebesültek zömét hátrahoztuk, akik között nagyon sok a megfagyott sérült". A hadműveletek továbbvezetését illetően: „a magyar hadsereg ki lesz vonva, éspedig Romni, Vorozsba, Glukov, Konotop körletbe. A mozgást úgy szabályozzuk, hogy a Belgorod-Kurszk-i vasútvonalat január 28-án lépjék át a kötelékek, és e körletből részben gyalog, részben vasúti szállítással jutnak az előbb megnevezett tojásba. Az egész hadsereg hátra jön. Az Oszkol völgyében kb. 17.000 ember van összegyűjtve... Igen nagy létszám teljesen fegyver nélkül... Összbenyomás az ellenségről: Főerő tőlünk délre, ami minket agyoncsapott, az csak biztosítási hadművelet volt. Az elszakadást az Oszkol völgyétől keletre a Cramer csoport biztosítja. Benyomásom, hogy el fogunk tudni szakadni, hogy mit tudunk majd hátra vinni, azt csak akkor fogjuk meglátni..." A Budapestre leadott jelentésben a hadsereg vezérkari főnöke még a következőket mondotta: „Életem legnagyobb csalódása volt az, amit itt láttam. A támadás előtt mindenki fenegyerek volt, szép vállalkozások voltak és egyszerre a 4. ezrednél való betörés után szappanbuborékként minden összeomlott. A magasabb parancsnokok egy része helytelenül viselkedett, eltávolodtak a küzdőktől, onnan, ahol büdös volt..." A 2. hadsereg vezérkari főnökének eme szavaival, amelyek a hadsereg-parancsnokság naplójába is bekerültek, erősen szembe kell szállnunk, mert azok nem fedik a valóságot, sőt sértők a csapatra és a „magasabb parancsnokok egy részére", akiket név szerint nem említ, csak általánosságban vádol. A valóság szerintünk a következő: Kovács Gyula nem látott semmit. Nem látta a csapat kemény küzdelmét, amikor felvette a harcot és megpróbálta a lehetetlent: harcolni gyenge fegyverzettel a korszerűen felfegyverzett szovjet túlerővel szemben. Nem látta a csapat szenvedését a zord orosz télben, ő a harcokat csak a beérkezett jelentésekből ismerte. Nem igaz, hogy „a 4. gyalogezrednél való betörés után szappanbuborékként minden összeomlott". A valóság ezzel szemben az, hogy nem omlott össze minden szappanbuborékként. A csapat mindenütt felvette a harcot és küzdött a túlerővel. Ott állt páncélelhárítás nélkül a harckocsikkal támadó ellenséggel szemben. Négy-öt napig keményen védekezett. Hogy alul maradt, nem a csapat