Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

bad mezőn igyekeztek előre. A T-38-as harckocsik azonban nem tudtak az úton sem megfordulni, sem a mély útról kijutni. A Pz-IV-es harckocsikkal próbálták meg ezeket is kivontatni. Amikor a szovjet harckocsik közeledését jelezték, a vonatalakulatoknál és a munkásosztagoknál pánik tört ki; az emberek az útról letérve a szabad terepen igyekeztek dél és délnyugat felé. Az 1. gépkocsizó-lövészezred csapatai szintén más utat választva Blisnyaja, Polubjanka felé meneteltek, s utánuk haladt a Pz-IV-es harckocsik és a T-38-as harckocsik legénysége is. A mozgásképtelen harckocsikat fel kellett robbantani. A 18. szovjet önálló lövészhadtest harckocsijai a szabad terepen nyomultak elő Osztrogozsszk felé, s ezek zavarták meg az 1. páncéloshadosztály részeivel megtelt, összekevert menetoszlopokat. Pánik és zűrzavar keletkezett, amelynek során a megmaradt T-38-as harckocsik, kettő kivételével, elvesztek. Csak a 30. harckocsizászlóalj Pz-IV-esei maradtak meg, amelyek az eltorlaszolt útról le tudtak térni. Megmaradt azonfelül még 4 Nimród gépágyú. Események a VII. hadtestnél A 2 óra 30 perckor kapott visszavonulási parancs után a 23. könnyű hadosztály mindkét ezrede megkezdte leválását a Donról. Első felvételi állás a Liszki-Rosszos vasútvonal volt. Az utóvédek csak január 18-án 4 órakor hagyhatták el a védőállást. A visszavonulás ellenséges behatás nélkül kezdődött. Csak az északi szárnyon, a 19. könnyű hadosztály csapatainak és a Lóskay harccsoportnak kellett erősebb ellenséges támadásokat visszaverni. Az első felvételi állást a csapatok több menetoszlopban érték el. Közben felfogták a szétugrasztott csapatrészeket is. A rendezett viszszavonulás azonban nem sokáig tartott. A 21. gyalogezred Goncsarovkánál egy erősebb partizáncsapatba ütközött, mire kitért dél felé, és a továbbiakban a Tridentina olasz hadosztállyal vonult vissza. A VII. hadtest balszárnyán a 43. és 51. gyalogezredek január 17-én délután Kamenka körzetét érték el. Ott már kritikus állapotok uralkodtak, mert a Kamenka, Jevdakovo térségében a szovjet 18. önálló lövészhadtesttel harcban álló 26. német gyaloghadosztály 77. gyalogezredénél pánik tört ki. Csak a parancsnokok kíméletlen beavatkozása mentette meg az ezredet a széteséstől. Végül sikerült a visszaözönlő németeket Karpenkovonál felfogni és rendezni. De Kamenka végleg ellenséges kézbe került.