Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata
tudja. Legfontosabb az volt, hogy csapatait a fenyegető bekerítésből kivonja. Az sem volt előtte kétséges, hogy sem a magyar IV. hadtest, sem a VII. hadtest már nem tud tovább ellenállni az ellenséges túlerőnek. Mindkettőt bekerítés fenyegette. Legfontosabb feladatának tartotta ezek után, hogy a 2. magyar hadsereget a teljes bekerítéstől megmentse, illetve visszavonulását biztosítsa. A 26. német tábori pótzászlóaljat és a 26. német kerékpáros-zászlóaljat azonnal útbaindította Alekszejevkára. Leszögezhetjük, hogy a Cramer hadtest nem hajtotta végre a tervezett ellentámadást a 2. magyar hadsereg védőállásainak visszafoglalására. A Honvéd Vezérkar főnöke a harcok lezajlása után a német fővezérséghez intézett memorandumában megállapította, hogy a Cramer hadtest tétlenül nézte a 2. magyar hadsereg megsemmisítését. Meg kell azonban jegyezni, hogy Hitler és az OKH parancsa kényszerítette tétlenségre. Egyéb események január 16-án A IV. hadtest helyzete a nap folyamán az alábbiak szerint alakult: a kora délutáni órákban a Kraiss csoport közvetlen Osztrogozsszktól északra szorult vissza. Az ellenséges nyomás arra kényszerítette, hogy Osztrogozsszkba kellett visszavonulnia, ahol bezárult körülötte a gyűrű. A hadsereg-parancsnokság 18 óra 40 perckor a Heeresgruppe B-nek jelentette, hogy „ha ma 20 óráig nem érkezik a hadsereg-parancsnoksághoz más döntés, akkor elrendeli a VII. hadtest és az 1. páncéloshadosztály visszavételét". 19 óra 55 perckor a Heeresgruppe B távmondati válaszában hangsúlyozta, hogy: „A 23. és 19. könnyű hadosztályok állásait, a Führer döntése szerint, minden körülmények között az utolsó emberig tartani kell. Az 1. páncéloshadosztály a Cramer hadtestnek marad alárendelve". A parancs vétele után a hadsereg parancsnoka Legeza vezérőrnagynak, a VII. hadtest parancsnokának távbeszélőn a következő parancsot adta: „Felsőbb parancsra a 23. és 19. könnyű hadosztályoknak az utolsó emberig ki kell tartani! Egy lépést hátrajönni nem szabad! A legkíméletlenebb rendszabályokkal kell megakadályozni, hogy egy ember is hátra jöjjön! Csak meghalni lehet, de hátrálni nem!" Ezután a hadseregparancsnok jelentést tett Weichs vezérezredesnek: a IV. hadtestparancsnok parancsot kapott, hogy a sok veszteséget szenvedett 168. német hadosztályt vonja vissza Osztrogozsszkba,
