Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)
A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata
gébe kerüljön. Ezáltal a III. hadtest idegen kötelékbe, s elég mostoha körülmények közé került. Az ellenséges túlerő nyomása, a német támogatás elmaradása és a zord tél következtében a hadtest kisebb harccsoportokra esett szét, majd teljesen felbomlott. Január 15-én a szovjet 40. hadsereg részekkel északkelet felé is folytatta támadását, és ezáltal a német 2. hadsereg déli szárnyát is veszélyeztette. Ennél sokkal veszélyesebbnek bizonyult a szovjet 60. hadsereg támadása, amely a magyar III. hadtest ellen irányult, de fő célja a német 2. hadsereg bekerítése volt. A német 2. hadsereg parancsnoka felismerte az ellenség szándékát, és intézkedett is a hadsereg déli szárnyának megerősítésére, mégpedig olymódon, hogy a voronyezsi hídfőből vont ki erőket. Ezek azonban csak elkésve érkeztek meg a magyar arcvonalra, és ezért nem lehetett az ellenséges támadást Arhangelszkoje, Isztobnoje vonalban felfogni. Amikor Jány a III. hadtestet a német 2. hadseregnek rendelte alá 97 , azt hitte, hogy Stomm vezérőrnagy továbbra is önállóan vezeti hadtestének védelmi harcát. A német 2. hadsereg parancsnoka azonban másképp intézkedett. Nem akarta déli szárnyának biztosítását egy magyar hadtestparancsnokra bízni (bizalmatlanság a szövetséges iránt). Mit sem törődve a magyar hadtestparancsnok presztízsével, őt a német VII. hadtesthez tartozó 57. német hadosztály parancsnokának, Siebert altábornagynak rendelte alá. Az 57. német gyaloghadosztály-parancsnokságból pedig megalakult a Korpsgruppe Siebert (Siebert hadtestcsoport). 98 A korrekt eljárás az lett volna, ha a német 57. gyaloghadosztály-parancsnokság és a magyar III. hadtestparancsnokság törzsét egyesítik, de ezt a németek nem tették meg. Már maga ez az eljárás is sértette Stomm vezérőrnagy önérzetét. Január 15-én reggel Siebert vezérőrnagy 99 , Fett vezérkari őrnagy kíséretében, megjelent a magyar III. hadtestparancsnok harcálláspontján. Stomm vezérőrnagy jelentette hadtestének helyzetét, a súlyos harcokat, amelyek eddig lezajlottak. Gyors német támogatást kért, mert e nélkül csapatai visszavonulni kényszerülnek az ellenséges túlerővel szemben. A III. hadtest jobbszárnyán védő 20. könnyű hadosztályról Stomm nem tudott kielégítő tájékoztatást adni, mert ez a hadosztály belekeveredett az urivi hídfő körüli harcokba, s helyzete áttekinthetetlen volt. Ez nem tetszett Siebertnek, akinek első fellépésén meglátszott, hogy eleve bizalmatlan a magyar hadsereggel szemben. Nélkülözve a magyar tábornokkal szemben a kötelező udvariasságot, merev és tapintatlan is volt, amit idegessége és türelmet-
