Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)
A vizsgálat
egyetlen megoldásnak. A csoport - ha hinni lehet Madarász József emlékiratának - már félig-meddig kész kormánylistával is rendelkezett. Miniszterelnöknek a magyar kormányzat félhivatalos párizsi kiküldöttét, Teleki Lászlót, belügyminiszterré Madarász Lászlót, a kormány tagjaivá Perényi Zsigmondot, a felsőház elnökét, Batthyány Kázmért, Bács megyei teljhatalmú országos biztost és Luzsénszky Pált, korábban Görgei mellett működő kormánybiztost szánták. A fővezéri posztot Bemnek akarták átadatni. Madarász László szempontjából még egy, igen nyomós ok szólt a javaslatok előterjesztése mellett. Ha a képviselőház elnapolja üléseit, a Zichy-ingóságok ügyét vizsgáló bizottmány munkája is fölöslegessé válik, hiszen nem lesz hol bemutatnia jelentését. Kossuth azonban mindhárom javaslatra lényegében nemet mondott. Görgeiről kijelentette: „tudja ugyan, hogy Görgei neki személyes ellensége, de mert meg van győződve afelől, hogy hazáját úgy szereti, mint ő, kívánatunkat Görgeit illetőleg el nem fogadhatja". (Kossuth éppen ezen a napon kapott levelet Görgeitől, amelyben az a következőket írta: tisztelt Elnök úr! Csatlakozzék velem és menjünk, haljunk meg két tiszta akaratú vértanúként ez árva honért, ha azt ezen hiúság- s önzésteljes hidraszerű ármánytól megszabadítani nem tudjuk".) A másik két javaslat teljesítését ahhoz kötötte, hogy azt nem ő fogja indítványozni a képviselőházban. Ez - Madarász József emlékirata szerint - lényegében egyet jelentett azok megtagadásával. Hiszen Kossuth személyesen talán keresztül tudta volna vinni azok megszavaztatását, ha azonban csupán a radikálisok indítványozzák azokat, aligha várható számukra kedvező eredmény. így aztán Madarász és elvbarátai azzal a korántsem jóleső érzéssel távozhattak, hogy - Madarász József megkapó képzavarát idézve - „a sorsnak hazánkra nehezedni szokott vaskeze most is mostoha volt irántunk és nemzetünk iránt". Kossuth ugyanis ebben a helyzetben, a március 4-i olmützi oktrojált alkotmány hírének megérkezése után úgy vélte, hogy mindenképpen szükség van a magyar képviselőház együttmaradására. Kossuth mielőbb méltó választ kívánt adni a császári udvarnak erre a, Magyarország alkotmányát és jogait semmibe vevő nyilatkozatára. A válasznyilatkozat kibocsátásának azonban két alapvető feltétele volt. Egyrészt az, hogy a magyar fősereg végre sikeres ellentámadást indítson a es. kir. főerők ellen, hiszen amíg ez nem történik meg, a válasznyilatkozat semminemű külpolitikai befolyással nem bírhat Magyarország jövendőjére nézve. Az ellentámadás előtt haditörvényszék elé állítani a hadsereg egyik legnépszerűbb tábornokát, konkrét vádak nél-
