Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A vizsgálat

Madarász tehát még ezen a napon átküldte az Esti Lapoknak a Zichy-ingóságok Debrecenbe szállíttatásával és egy részük beolvasztásával kapcsolatos iratok másolatait, s kérte ezek közzétételét „az értek járandó szokott díj" mellett. Ezek között ott volt Nyiri Józsa március 20-i jelentése és Madarász március 24-i nyilatkozata is. Jókai azonban - jó érzékkel - néhány napra elfektette a küldeményt, s csak az Esti Lapok április 1-jei számában tette azt közzé, meglehetősen gyilkos kommentárok kíséretében, sorra kipécézve Nyiri és Madarász állításainak minden belső ellentmondását. Kommentárjában furcsállta, hogy egy vizsgálat alatt lévő ügyben a vizsgálat lezárása előtt „egyik fél irományainak egyoldalú közlésére utasíttatunk". Jókai tett néhány megjegyzést a „szokott díjra" is: yy

Azt mégis szeretnénk tudni, valljon a hozzánk már másodízben érkezett közlemény a szokott díj mellett álladalmi költségen történik-e", mivel a szerkesztőség véleménye szerint „ha közhivatalnok kezelési kérdésben nyilatkozik, arra való a hivatalos Közlöny külön lapba igazolást nem álladalmi, csak saját zsebére teheti". A célzatosság még nyilvánvalóbbá válik, ha tudjuk, hogy a számvizsgáló választmány és az összeíró bizottmány március 30-án kezdte meg, s másnap fejezte be működését. Ha pedig tudjuk, hogy az Esti Lapok e száma vasárnap jelent meg, Madarász pedig, ha akart volna, legközelebb a keddi Közlönyben válaszolhatott volna, akkor immáron nyilvánvaló, hogy Jókai semmit sem bízott a véletlenre. A kommentárokra Nyiri Józsa válaszolt, meglehetősen szerencsétlen modorban. Ujabb megjegyzéseiben Jókai alaposan kifigurázta a rendőrtisztviselő pökhendi és fontoskodó mondatait. Nyiri április 11-én már egyenesen arra kért Jókaitól választ, van-e valami olyan tény, amely reá „a Zichy-féle ügyben (...) rossz világot vetne?" Jókai sietett megnyugtatni Nyirit, s ugyanakkor - Madarászra utalva - csodálkozott, hogy „mások, kik inkább valónak érdekelve, a tisztákozást kevésbé tartják sürgetősnek". Április 13-án pedig sietett megnyugtatni a lap olvasóit, hogy néhány nap múlva szolgálni fog a „gyémántpör" folytatásával.

62 Az összeíró bizottmány március 30-án reggel kilenc órakor kezdte meg működését. A ládák közül a kis vasláda és egy bőrrel bevont utazó láda (koffer) lakattal volt lezárva, utóbbi négyszer lepecsételve. E lakatok kulcsai „egy magán- és egy rendőri pecséttel ellátott" sértetlen borítékban voltak. Egy külön lepecsételt csomóban voltak az elárverezett ruhákról lefejtett arany zsinórzatok. A Verschlagban és a másik kofferben nem volt semmi, csupán a beolvasztás után kiürült tokok és pénzes szekrények. A kis vasládában „egy lepecsételt tok találtatott, felette becses, magán foglalt gyémántgombokkal, mely az ezüstneműek