Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A sajtóhadjárat

Lászlón kívül". A Zichy-drágaságokkal kapcsolatban pedig azzal indokolta a lap álláspontját, „hogy a rendőrség eljárása meg nem üti a kellő próbát", s éppen azoknak, „kik a konfiskáció hősei, nem szabad oly könnyedén bánni az álladalom vagyonával, mint amily könnyedén szeretnék a státust hozzá juttatni. - Mi kezelésről szóltunk, nem konfiskációról, zár alatti vagyonról, nem Zichy Ödönéről, depozitált drágaságokról, nem Csáki szalmájáról, minőnek a kezelő rendőrfőnök tekintette. Mi nem gyanúsítottunk senkit, mert nyílt őszinte kérdés nem gyanúsítás". Jókai szerint az is igazolja az Esti Lapok eljárását, hogy a képviselőház vizsgálatot rendelt el e tárgyban.

51 Március 23-án az Esti Lapok „V." betűjelű vezércikkírója „Nyilvános hazugság" címmel minősítette Madarász március 20-i beszédének azon kitételét, mely szerint a Zichy-ingóságokat tartalmazó ládákat a pénzügyminisztérium két tanácsosa nyitotta fel a rendőrségi kiküldöttek jelenlétében, s így a felnyitás megfelelő ellenőrzés mellett történt. ,J±zon kulcs, mely több pecsétekkel volt lepecsételve, illetetlenül maradt". Hiszen - a cikkíró szerint - a beolvasztásra kijelölt tárgyak átvételénél „a pénzügyminisztérium (...) a pecséteket nem törte fel, mert a pecséteket feltörve, a ládákat nyitva találta". A cikket a másnapi Marczius Tizenötödike úgy értékelte, hogy ezzel „élire állítók a dolgot. Oda mentek, hogy vagy az egyik résznek rágalomban kell maradni, vagy kiviláglik az, hogy a másik rész a kezelésben hibákat követett el". A cikkíró szerint „a felelet Madarász Lászlót illeti, ki mindenesetre oly férfiú, hogy magán ilynemű szennyet nem fog hagyni". A szerző úgy vélte, „az ilyen helyzet szükséges arra, hogy az igazság kiderüljön, hogy valahára bevégeztessék ez ügy, mely jobbra-balra már annyi rossz vért, kellemetlenséget okozott". Ez a cikk is jelezte, a Marczius Tizenötödike szép lassan kezdett eltávolodni Madarásztól. A lap március 28-i számában Csernátoni Lajos ugyan ismét egy dühödt kirohanást intézett Kazinczy és Kovács ellen, s kifogást emelt a Madarász elleni vád „tételének módja és helye" ellen. Ugyanakkor kijelentette, „mi nem szólunk, nem szólhatunk sem a vádlók, sem a vádlottak részére", mert az ügy a bíróságra tartozik. S ezzel a lap a Madarász védelmében kifejtett működését lényegében befejezte. Nem úgy az Esti Lapok. Március 31-ig szinte alig volt olyan lapszám, amelyben legalább -egy cikk ne foglalkozott volna Madarász működésével. S immáron nem csupán a Zichy-ingóságok ügyét, hanem Madarász egész eddigi politikai pályafutását kritizálták a cikkírók. „A. B. C." négyrészes sorozatot írt „Pro Memoria Madarász