Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

A beolvasztás

ként aposztrofált ellenpárt tagjai a későbbiekben, 1849 után terrorisztikus kormányzással vádolták őket. Ilyen volt az 1849. február 13-án elfogadott vésztörvényszéki, vagy a február 28-án a távolmaradt képviselők státusáról hozott határozat. De ilyennek érezhették a békepárti képviselők Halász Boldizsár azon javaslatát is, hogy Kossuthot fel kell hatalmazni kormányalakításra. Hiszen a mérsékeltek távolmaradása miatt a kormányalakítás csak a radikálisok, s köztük Madarász túlsúlyát eredményezhette volna. A Budapesten még jelenlévő politikusok közül Batthyány Lajost 1849. január 5-én a fővárosba bevonuló Windisch-Grätz letartóztatta. Deák Debrecenbe utazását szintén ő akadályozta meg. Szemere országos biztosként működött a Felvidéken, s bár a kormányból kihagyni nem lehetett, távolléte miatt nem befolyásolhatta komolyan annak megalakítását. Különben is, Szemere a volt reformellenzék egyetlen deklaráltan republikánus tagja volt, s bár Madarászt nem kedvelte, kérdéses volt, mi lesz erősebb egy esetleg létrejövő kormányban: az ellenszenv vagy a közös elvek? Lehet, hogy Madarásztól nem voltak idegenek a francia forradalom jakobinus diktatúrájának módszerei: de néhány tucat rendőrtisztviselő nemigen volt alkalmas egy 1793-1794. típusú jakobinus diktatúra létrehozására. A veszély pszichózisa tehát az indokoltnál nagyobb félelmet gerjesztett. A létükben fenyegetve érzett békepárti politikusok viszont alig várták az alkalmat Madarász megbuktatására.

39 A beolvasztás Az alkalmat egy mellékesnek látszó ügy nyújtotta. 1849 március elején, az OHB egyik ülésén Duschek, aki államtitkári minőségében tagja volt a testületnek, szóba hozta a Zichy-kincsek ügyét. Az OHB hosszasan tanakodott, mit tegyenek a drágaságokkal. Végül győzött a gyakorlatias megközelítés. Mind Kossuth, mind Madarász, mind Nyáry Pál úgy vélték, hogy ha már egyszer az állam Zichy javainak birtokában van, akkor ezt a jelentős- vagyont nem kellene holt tőkeként hevertetni, hanem mindazt, ami hasznosítható belőle, fel kellene használni az önvédelmi harc finanszírozására. Az OHB tehát úgy határozott, hogy Madarász küldje át a drágaságokat tartalmazó ládákat és szekrényeket a pénzügyminisztériumba, s ott válogassák ki azokból a különösebb beccsel nem bíró arany és ezüst tárgyakat, s olvasszák be azokat.

40 Még mielőtt az átvétel és a beolvasztás megtörtént volna, Madarász március 5-én 243 pengő forintot és 30 krajcárt küldött át a pénzügy-