Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)
Bibliográfia - Jegyzetek
14 Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Bp. 1883. 86. p. 15 Károly János: Fejér vármegye története. 1-5. köt. Székesfehérvár, 1896-1904. 16 Lauschmann Gyula: A Vörösmarty-kör negyven éve. Székesfehérvár, 1907. [11]-12. p. 17 Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története. Kézirat. [Székesfehérvár, 1912.1 2. köt. 335. p. 18 Dormuth Árpád: Székesfehérvár kulturális élete a XIX. században. = Székesfehérvári Szemle. 1936. 1/2. sz. 18-19. p. 19 Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Bp. 1963. - A pesti egyetemen a 1790-es években még diák-társaival együtt verselő gróf Cziráky János, később országbíró, a reformországgyűlések idején elítélőleg nyilatkozott minden diákegyesületről. Bizonyára tudta, miért. 20 Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. 1. Az államalapítástól 1849-ig. Bp. 1963. 648-650. p. 21 Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. Bp. 1982. 107-125. p. 22 Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. 1976. 23 Érdekes módon nagyjából ezekben az években készült el Marlies Prüsener alapvető műve is, amely Németországban is a részkutatások sorát indította el, s azóta is a leginkább hivatkozott mű az olvasótársaságokat illetően. (Sajnos, csak a XVIII. század végéig tárgyalja témáját.) 24 A magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig. 1. Vidéki egyletek. Szerk. Pór Edit. Bp. 1988. 1-3. köt. "Országos Levéltár (a továbbiakban OL) C 63. dept. 70. kútfő 1622-1623. cs. 1845. 26 A dokumentumok zöme a Fejér Megyei Levéltár könyvtárában és a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban található. Egy mű a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szűry-gyűjteményébe került. 27 Kizárólag a teljes bizonyossággal olvasótársaságinak mondható műveket szerepeltetjük. Az azonosítás során több ismérvet tekintettünk meghatározónak: az olvasótársaság pecsétjének megléte és/vagy a kölcsönzési napok számának szerepeltetése a címoldalon. A hiányos, címlap nélküli kötetek esetében az utolsó oldalon megtalálható „lajstromszám" és „raktári jelzet" megléte is bizonyító erejű volt. A leírásokban szerepeltetjük ezeket az adatokat is, a lelőhellyel és a possessorokkal együtt. (Kutatásaink csak a legvalószínűbbnek tartott
