Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

A Fejér megyei olvasótársaság

III. 5. Az olvasótársaság megszűnése A már többször idézett 1844-es Geibel-levél azt is bizonyítja, hogy ekkor már az egyesületnek anyagi gondjai is voltak, hiszen sokáig adósak maradtak a megrendelt és leszállított sorozatok, többkötetes művek és folyóiratok árával. Ezek a gondok az olvasótársaság „kifáradását" jelzik, amiben egyéb okok is közrejátszhattak: a politikai erőviszonyok megváltozása, az alapító Madarász-testvérek távolléte

216 és más, számunkra ismeretlen tényezők. A Fejér Megyei Olvasótársaság a hatodik esztendő végén, 1846-ban szűnt meg, pontosabban nem alakult újra az alapszabály előírása szerint (1840. 20. pontja). Arra, hogy az újraalakulás szándéka megvolt, utal az a körülmény, hogy a könyvtár anyaga együtt maradt és feltehetőleg a külraktárakból is visszakerült a központba. A letétek nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz, hanem továbbra is a Rostyházban, a társaság egykori helyiségeiben tárolták a könyveket évi 200 váltó forint bérleti díj ellenében. Minderről a fennmaradt „Bizonyítvány" tanúskodik, melyet érdemes teljes egészében idézni. „Alulírottak jo lélekkel bizonyíthatjuk, hogy tekintetes idősb Rosty Sigmond ur Uri utszában levő lakházának emeletében 4 szobát 1846k Dömötör napkor mint a fej érmegyei olvasó társaság első alakulásának kiteltekor, annak jövőrei újra alakulásáig 200 azaz kétszáz váltóforintért engedett és adott által. Költ Székesfejérvárott Novemb. 3Ík napján 1847. Salamon György Fekete János Kenessey Sándor Ahol írt jo leiekkel állíthatom, hogy magam is egyik voltam, ki Salamon György urat arra kértem, hogy T. Rosty Zsigmond úrral egyez [z] en meg időn tul is, a míg tudni illik a társaság ujj abban alakulhatna, a szállás iránt, hogy a könyvek biztos helyen legyenek. Sz: Fej érváron 3ik November 1847 Kenessey Ferenc Tábla Bíró"

217 Egyértelműnek látszik tehát, hogy egy évvel az „olvasótársaság első alakulásának kitelte" után az egykori tagoknak feltett szándéka volt az egyesület újjászervezése. Tisztában voltak vele, hogy milyen jelentős könyvtáruk van, amelynek tárolásáért továbbra is fizettek a bért keveslő - Rosty Zsigmondnak. Az újraalakulásra azonban már nem került sor, és a könyvtár sem maradhatott a Rosty-házban. Nem sokkal később a vármegyei levéltárba kerülhetett a gyűjtemény, s csak majd száz évvel később, 1944