Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

A Fejér megyei olvasótársaság

A könyvek terjedelmétől függően szabályozták a kölcsönzési napok számát, és ezt a könyvek címlapjára is bejegyezték tintával. A határidők 15 naptól 80 napig terjedtek, legalábbis a fennmaradt könyvanyagban ezek szerepelnek.

183 Rendkívül szigorúan bántak a késedelmes olvasókkal: napi 20 krajcárban szabták meg a késedelmi díjat (60 kr = 1 Ft)! Ez rendkívül magasnak számított, hiszen pl. Veszprémben csak 1 krajcár volt a „büntetés". Még ennél is szigorúbban büntették a „lánckölcsönzést": aki a társaság könyvét másnak kölcsönadja, „első ízben 5 forint fizetését - a másodikban 20 forintét megintessél, - a harmadikban pedig a társak közüli kitörlésnek büntetését szenvedi a Jury által megmarasztalt vétkes". A szigorúságot nemcsak az állomány védelme indokolta (általában egy-egy mű csak egy példányban állt rendelkezésre), hanem az alapszabály első pontjának „rugalmas" kezelése is. Leszögezték ugyan, hogy „törvényekkel egyező kéziratok s nyomtatványok" megszerzése a céljuk, de ennek ellenére számos tiltott mű szerepelt az állományban. Ha bármelyik illetéktelen kézbe jut, az az olvasótársaság feloszlatásával járhatott volna.

184 „Szennyezés esetében a bemocskolt vagy elrontott könyv egész árának s a megszerzési aránylagos költségnek megtérítését" kérték a tagtól. A könyv elvesztését fel sem tételezték, nem szerepel a szabályzatban! III. 4.6. Az állomány összetétele Nem könnyű jellemezni ezt a több mint 2500 tételes könyvanyagot. Amiben alapvetően különbözik ez az anyag a Győri vagy a Veszprémi Olvasóegyletétől, az a könyvtár tematikai, nyelvi sokszínűsége és a XVII-XVIII. századi könyvanyag bősége.

185 A latin és az olasz nyelvű könyvek alkotják a könyvtár legrégebbi rétegét; a német, francia és a magyar a legfrissebb: a XVIII. század végi és XIX. századi művek a dominálóak.

186 Míg a fenti megyék olvasótársaságai elsősorban a kortárs szép- és szakirodalomból építették fel állományukat, addig Székesfehérváron a már jelentős köznemesi, értelmiségi, papi és főnemesi könyvkultúrát tükröző letéti anyag továbbépítésével folyt a gyarapítás. A gyűjteményt enciklopédikus volta mellett bizonyára esetlegesség is jellemezte, de elmondható róla, hogy alapvetően minden igényt, még a szűkebb szakmai - orvosi, természettudományi, teológiai stb. - igényeket is kielégítette. Ez utóbbi jelleg talán valamennyi korabeli egyesületi könyvtártól megkülönböztette.