Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Az olvasóegyletek Székesfehérváron és Fejér megyénbe - A Székes-Fejérvári Casino (1838-1849)

volt kötet-katalógusa („jegyzék"-féléje), mégpedig két példányban: a jegyzőnél, illetve az egyik igazgatónál. Az állomány a vásárlásokon kívül egyéni letétekkel is gyarapodott; ez utóbbiakat „ideigleni haszonvételre béadottak"-nak nevezték.

127 A leltár - „lelettár" - vezetése itt is az egyik igazgató tiszte volt. A fejezet elején említettük, hogy a megnyitáskor Majer Sebestyén házában működött a kaszinó. Majer 1841-ben eladta házát Clama Antalnak, s ebben az esztendőben már a neve sem szerepelt az egyesület tagnévsorában.

128 Ekkor tehát a polgári kaszinó feltehetőleg a Fekete Sas épületében - a mai Ady Endre utca 7-ben - működött tovább megszűnéséig.

129 A tagok száma már a megalakulás évében magas volt: 236 fő; ez a létszám lassan emelkedett: 1839-ben 252, a második hároméves ciklus kezdő évében pedig 256 volt.

130 A Fejér Megyei Olvasótársaság megalakulása sem okozott olyan mérvű létszámcsökkenést itt, mint a nemesi kaszinóban 1842-ben, mindössze nyolcan léptek át 1841-ben az olvasótársaságba.

131 (Ne feledjük: az olvasótársaságot a megyei köznemesség hozta létre Madarász László és József vezetésével!) Annál jelentősebb viszont az a változás, amelyet a taglétszám alakulása nem mutat meg, s amelynek okát sem ismerjük pontosan: kilépett a polgári kaszinóból 1840-ben 72 fő - elsősorban polgárok, köztük az alapító Fridrichkeit Márton, Majer Sebestyén, Paunátz János stb. -, de katonatisztek, papok és nemesek is. (A már említett néhány tag az olvasótársaságba, további nyolc polgár a Gazdasági Egyesületbe lép be; nyolcan már a nemesi kaszinóban is tagok voltak és a polgári tagságot megszüntették.) A zöm tehát semmiféle általunk ismert egyesületbe nem lép be. Mi lehet ennek az oka? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a nemesi kaszinóból „átigazolt" és az újonnan belépett tagok személyében kereshető az ok, hiszen egyébként 1841-ben 90 főre rúg azoknak a száma, akik 1839-ben még nem voltak tagjai az egyesületnek, s van közöttük huszonöt polgár is. Elsősorban a nemesi kaszinó igazgatója, Ürményi József alnádor neve szembeötlő, de ott van Bajzáth György királyi tanácsos, Fiáth Ferenc alispán, Jankovits József királyi tanácsos, Farkas Imre apát-kanonok és Petrik Ignác fej érvári kanonok is, hogy csak az ismertebbeket említsük. Ez a névsor is sejteti, hogy a polgárság jelentős része már nem érezte magáénak ekkor a kaszinót; ez már nem az az egyesület volt, amelyet 1838 tavaszán megalakítottak. A tagság összetétele természetesen alapvetően más, mint a nemesi kaszinóé: mind a választmányt, mind a tagság egészét tekintve meg-