Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Bevezetés

Ugyanekkor hívta fel újra a figyelmet könyvtártörténeti kézikönyvünk

20 a már feledésbe merült 1848-as Sárbogárdi Két Garasos Olvasóegyletre. Majd húsz évvel később Antalffy Gyula idézte fel a reformkori Székesfehérvár hétköznapjait és kulturális életét, benne természetesen az olvasóegyleteket is, a korabeli sajtó - elsősorban a divatlapok - tudósításaiból, útirajzaiból bőségesen idézve.

21 Nagyjából ilyen ismeretekkel rendelkeztünk a város kaszinóiról az 1970-es évekig; a Fejér Megyei Olvasótársaságról írt két közlemény után - úgy tűnt - nem sok felfedezni való maradt a kutatás számára. A hetvenes években született meg az első országos szintézis Fülöp Gézától „A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban" címmel, amely először vizsgálta komplex módon és gazdag forrásanyag alapján könyvkultúránkat.

22 Bár nem tért ki a székesfehérvári kaszinókra, felhívta a figyelmet a még ismeretlen rácalmási Egyesület a nemzeti erkölcsök terjesztésére és olvasóra (1833). Ezen túlmenően ez a mű nyújtott lehetőséget arra, hogy összehasonlíthassuk az egyes régiókat, városokat, illetve számos új kiindulási lehetőséget jelölt ki a további kutatás számára.

23 Újabb fontos lépcsőfokot jelentett A magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig című adattár első részének megjelenése 1988-ban, amely az imént említett műre is, de elsősorban az Országos Levéltár anyagára támaszkodva dolgozta fel a vidéki egyesületeket.

24 Mindezeket több szerencsés körülmény tetézte: Könczöl Imre 1989-ben a birtokában lévő s a Fejér Megyei Olvasótársaságra vonatkozó kéziratokat és az olvasótársaság könyvtárának nyomtatott katalógusát a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárnak ajándékozta; ugyanekkor a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában rábukkantam az említett olvasótársaság négy évkönyvére. A két székesfehérvári kaszinó hiányosan meglévő, de mégis értékelhető s egymást kiegészítő sorozatai is előkerültek az OSZK, az MTA Könyvtár és az István Király Múzeum (Székesfehérvár) könyvtárának állományából. Ezeket a forrásokat az Országos Levéltárban megtalált 1845. évi kaszinó-alapszabályok,

25 valamint a Fejér Megyei Levéltár iratanyaga egészítették ki. Bár az olvasótársaság könyvtárának megtalálása volt a kutatás legfőbb célja, be kellett érnünk a könyvtár kis töredékével: ötvenöt könyvvel és egy folyóirattal.

26 Ennek a forrásanyagnak a birtokában már leírható a székesfehérvári nemesi és a polgári kaszinó 1838 és 1849 közötti tevékenysége, és részletesebben rajzolható meg a megye legjelentősebb reformkori egyesületének, a Fejér Megyei Olvasótársaságnak s könyvtárának ké-